Kilencvenöt tartalmas évvel ajándékozta meg a Teremtő

Milota - 2012. április 30-án reggel 8 órakor megszólalt a milotai nagy harang, mélabús kongásával keserűen hirdetve, hogy előző éjszaka elment a minden élők útján nagytiszteletű Kézy György, a település néhai lelkésze.Az a harang hirdette halálhírét, melynek öntetésében ő még aktív szerepet játszott. Mindannyian megrendülten vettük tudomásul a gyászos hírt, annak ellenére is, hogy pár nappal korábban értesültünk állapotának rosszabbra fordulásáról.

Kilencvenöt tartalmas esztendővel ajándékozta meg őt a Teremtő. Szép kor. Mi, élők, azt hiszem, ezzel valamennyien megelégednénk. Azt mondják, hogy hetven év fölött minden nap ajándék. Ő kapott ebből bőven, bizonyára nem érdemtelenül. Mi, akik ismertük, tudjuk, hogy megérdemelte, hiszen élete utolsó percéig Isten hűséges szolgája, Igéjének hirdetője volt.

Szolgálati idejét - az utolsó egy-két évet leszámítva – egy olyan korban töltötte, amikor az egyház nem volt kívánatos intézmény a politika szemében. Sokat mesélt erről az időszakról, már csak nevetve a történteken. 1984-ben kerültünk közelebbi kapcsolatba vele és családjával, miután a feleségemmel együtt pedagógusként a parókia mellett, a mai imaház udvarán kaptunk szolgálati lakást. Szomszédként is egy segítőkész, kiváló embert ismertem meg benne. Nap mint nap érezhettük szeretetét, ragaszkodását. Szinte családtagként tekintett ránk. Katonai szolgálatom idején gyermeket váró feleségemet lányaként óvta, majd születendő gyermekeimet unokáiként kezelte. Többször hangoztatta, hogy idekerülését követően első alkalommal is közeli rokonomat keresztelte, majd távozása előtt utolsóként a fiamat részeltette a keresztség sákramentumában. Soha nem feledjük el a jó hangulatú közös szalonnasütéseket. Tőle tanultuk, hogy igazán jó ízű szalonnát csak parázs felett lehet sütni.

A Tisza szerelmese volt. Még idős korába is igazi élményt adott számára az, ha a habjai között úszhatott egy jót. Azt is joggal mondhatjuk, hogy szerelmese volt településének is, mert negyven esztendőt töltött itt lelkészként.

A szolgálatban megfáradva 70 év fölött érezte úgy, hogy át kell adnia a stafétát. 1990-ben hagyta el Milotát, és Székesfehérvárra, lánya közelségébe költözött feleségével együtt. Távozásával a település egyik leghűségesebb lelkészét veszítette el. Űr maradt mindannyiunk lelkében, hiányzott sokunknak, akik közel álltunk hozzá, de megértettük döntését. Amíg tehette, míg egészségi állapota engedte, évente visszajött. Lelkészbeiktatásokra díszvendégként, jó példaként mindig meghívtuk. A legutóbbi ilyen alkalom 2007-ben volt. Élt a megszólalás lehetőségével, és mi mást is mondhatott volna a beiktatott új lelkész számára, mint azt: „Légy hű!”. Kézy György nagytiszteletű úr a maga példájából merítette az igét. Hű volt. Hű volt a vallásához, egyházához, családjához, településéhez.

Paládi László