2012.10.13. 10:51
Az állam nem fakanalas szülő
Szabolcs-Szatmár-Bereg - Bűn és bűnhődés: társadalmi elvárás, hogy minél több bűnöző legyen rács mögött, minél hosszabb ideig és minél keményebb körülmények között.
Szabolcs-Szatmár-Bereg - Bűn és bűnhődés: társadalmi elvárás, hogy minél több bűnöző legyen rács mögött, minél hosszabb ideig és minél keményebb körülmények között.
A sokat tapasztalt intézetparancsnok közel 20 éve dolgozik börtönben. A fogvatartottak elbeszéléseiből jól tudja: a kisebb balhék idővel súlyos bűncselekményekig fajulhatnak. – Akkor igazán hatékony a jóra nevelés, ha időben kezdődik. Már kisgyermek korban tudni kell, hogy mi követendő és mi elítélendő, valamint azt, hogy ha megszegjük a szabályokat, azért büntetés jár. A gyermek fejlődése, szocializációja szempontjából meghatározó a család életmódja, a szülők életfelfogása, a munkához, a társadalomhoz való viszonya. A társadalom nem egy nagycsalád: az állam nem fakanalas szülő, a bűnelkövető állampolgár pedig már nem taknyos kölyök. Az igazságszolgáltatás végzi a dolgát: büntet. A nagy kérdés az, hogy a kőkemény szigorral sikerül-e elérni, hogy a gyermekkorú bűnelkövetők ne legyenek bűnismétlők és megtalálják helyüket a társadalomban – fejtegeti Drotár Zsolt, majd egy furcsa kettősségre világít rá:
– A társadalom normakövető többsége szempontjából az lenne a leghasznosabb, hogy a kisiklott személyiségnek módja legyen visszatérnie a „helyes vágányra”, dolgozzon, adót fizessen és éljen jogkövető, becsületes módon. Ezzel szemben az egyik leggyakoribb társadalmi elvárás a hazai büntetés-végrehajtással szemben, hogy minél több bűnöző legyen rács mögött, lehetőleg minél hosszabb ideig és minél keményebb körülmények között. A kettő közötti egyensúly megtalálása talán a legnehezebb feladat... – mondja az intézetparancsnok, hozzátéve: amikor a büntetés-végrehajtási intézet bűnözésre adott válaszáról beszélünk, akkor annak feltételrendszerét, ideológiáját és a 200 százalékot megközelítő telítettségét is fegyelembe kell vennünk.
Követendő és elvetendő minták
„Elit Andráska” drága, ütős anyagot szerez, majd a narkós buli után szétrugdos és felgyújt a többiekkel néhány szemetest a belvárosban. „Szegény Lajcsikától” nem kérdezik meg a felmenői, hogy honnan az új telefonja. Látja, hogy a fater is „kölcsönvesz” néha ezt-azt, természetesnek érzi, hogy ő is megteheti ugyanezt. A fiatalok levezetetlen feszültségére katalizátorként hat a televízióból és a számítógépes játékokból áradó brutalitás. Azt a durvaságot, amit nap, mint nap látnak, a fiatalok egy része anyatejként szívja magába. Hogy ki mit lát otthon – talán ez a legfontosabb – mondta Drotár Zsolt bv. alezredes, büntetés-végrehajtási főtanácsos.
Szembesítsük tetteivel!
Dr. Hüse Lajos főiskolai adjunktus, szociológus szerint pusztán büntetéssel, elzárással nem fog mérséklődni a bűnözés, sőt! – A magyar társadalom a büntetés mellett teszi le a voksát, rendszerünk a megtorlásra épül. A kutatások és a statisztikák szerint azonban ez kevésbé célravezető, mint egy jól átgondolt reszocializációs folyamat. A jelenlegi, büntetésorientált rendszerben az elkövetők 90 százaléka ismét bűnelkövető lesz, miután kiszabadul a fiatalkorúak börtönéből. A megbélyegzett rádöbben, hogy a körülményei ugyanolyanok vagy rosszabbak, mint amikor bekerült, és dühös, bosszúszomjas, amiért szigorúan (saját olvasatában túlzottan) megbüntették.
A felelős társadalmi szemlélet nem a büntetésre, hanem a „megtévedt” fiatal reszocializációjára helyezi a hangsúlyt mediációs, integrációs, személyiségépítő programok segítségével. Szembesíti például a műemléket megrongáló graffitist, a vandált, az útonállót tettének súlyával és következményével. Az ilyen, úgynevezett helyreállító technikák alkalmazása esetén a visszaeső bűnismétlők száma mindössze 30 százalék! – érvelt dr. Hüse Lajos szociológus.
