Győzz meg, de ne dönts helyettem!

A „jú-pí-szí” ráutalásos magatartással, kvázi automatikusan érvénybe lépő szerződésváltoztatási kísérlete kísértetiesen hasonlít arra az „államcsínyre”, mikor is a kormány majd’ minden magánnyugdíjpénztár tagot beterelt az állami akolba, s szinte csak látszólag adta meg a szabad választás lehetőségét a sarokba szorított és alultájékoztatott, döntésre kényszerített, nagy sokaságnak. Palicz István jegyzeteA hiba bizonyára az én készülékemben van, de számomra még most sem világos, hogy konkrétan milyen célt szolgál a UPC ügyfélbarátnak és praktikusnak feltüntetett, ugyanakkor jogilag aggályos és etikátlannak tűnő lépése. A média- és hírközlési biztos vélhetően jó helyen tapogatózik, amikor azt gyanítja, hogy a szolgáltató trükkösen bár, de az ügyfelei megvezetésére törekszik, kiszolgáltatottabbá akarja tenni őket egy jövőbeni díjemeléssel, műsorcsomag-változtatással szemben.

Bízom benne, hogy hamarosan tiszta képet kapunk arról, hol van a kábel elásva. Azt csak remélni tudom, hogy a UPC ráutalásos magatartással létrejövő szerződéskötési módszere nem fertőzi meg a többi szolgáltatót és velük együtt az életünket. Felettébb érdekes lenne, ha például a nagyáruházak ajtaján belépve az eladók kérés nélkül telepakolnák a fémszekerünket élelmiszerekkel, szeszes italokkal és háztartási eszközökkel, aztán ránk bíznák, hogy pakoljuk vissza, amire nincs szükségünk. Bizonyára furcsa pillantásokat vetnénk arra a benzinkutasra is, aki automatikusan sikálni kezdené a négykerekűnket, majd a markát nyújtaná, holott mi csak tankolni szerettünk volna a töltőállomáson.

Az ember nem bánja, ha tájékoztatják, érvelnek neki és meggyőzik, de nem szereti, ha manipulálják, hülyének nézik és helyette döntenek. Ezekre nem vagyunk ráutalva.