Nézőpont: Több, mint feladat

A születésüktől halálunkig tartó kötelék ezer örömmel ajándékoz meg, ha méltóvá válunk rá – Nyéki Zsolt jegyzete.

Ez csak egy feladat. A fajfenntartás genetikusan kódolt programja – vélekedett így a gyermekvállalásról egy magányosan élő, idős férfi, akinek a kertjét minden tavasszal mi tettük rendbe a budai villasoron. Egyetemi hallgató létünkre hihetetlenül jó pénzt kerestünk nála, ő pedig szívesebben engedett be a házába minket, mint napszámosokat az utcáról. Az ásás, metszés szüneteiben mellénk telepedve mindig beszélgetést kezdeményezett, érdekelte, mi a véleményünk a világ nagy dolgairól. Amikor az élet értelmét, célját firtató kérdésére a gyermekek szeretetét is felhoztuk, akkor tette a fenti, meghökkentő megjegyzését. Tanult, bölcs, nyolc nyelven beszélő ember volt, őszinte tiszteletünk övezte, de ezen kissé megütköztünk.

Bő húsz év távlatából is eszembe jutnak a szavai, amikor a szülő-gyermek viszony különböző megnyilvánulásait látom. Igen, valakinek a gyerek vállalása tényleg csak egy genetikusan rögzült program, de a megszületett utóddal már nem tud mit kezdeni. Jó esetben teljesíti kötelességét: enni ad neki, ruhát vesz rá, fűti a szobát, ahol alszik – rosszabb esetben erre sem képes. Méltatlan arra a feladatra, amelyet pedig gyermeki mosoly, hála és szeretet aranyoz be. Gyermekeink csöppnyi óriások, és a születésüktől halálunkig tartó kötelék ezer örömmel ajándékoz meg, ha méltóvá válunk rá. Tiszteletüket, szeretetüket ki kell érdemelni, s nem csupán az év egy napján.

- Nyéki Zsolt -