Íjász találkozó és verseny a harangodi „Téka”táborban

Nagykálló - A hétvégén zajlott a Nagykállói Csillagösvény Íjász Egyesület íjász találkozója és versenye, a harangodi „Téka”tábor területén. A két éve létrejött egyesület több kisebb házibajnokság és meghívásos szabadtéri-, és teremverseny megrendezése után elérkezettnek látta az időt, hogy végre egy nagy verseny lebonyolítását is felvállalja, hiszen idén csatlakozott az országban egyedül álló Keleti Gyepű szövetséghez. A hagyományőrző íjászok tradicionális honfoglalás korabeli viseletben, korhű fegyverekkel vívtak meg egymással.

A szervezők a 12 célállomást furfangos megoldásokkal nehezítették. Voltak mozgó célok, melyek közül a forgó vitéz, a futó nyúl és az átvonuló vaddisznó volt a versenyzők kedvence. Az álló célok is változatosra sikerültek, melyek közül a zászlótartó rúdra felhúzott „madár” mindenkinek meglepetést okozott, hiszen ilyen felfelé irányuló lövést a helyi versenyeken nem lehetett látni. A madaras célt különleges ún. fluflu vesszővel lőtték le a versenyzők, melynek jellegzetessége a tollazása, ami speciális volta miatt nem repül messzire, így a felfelé irányuló lövés után a vadász könnyen megtalálhatta a vesszőjét. A szervezők a pálya kijelölését igyekeztek úgy megtervezni, hogy a versenyzők a táboron kívül a tájban is gyönyörködhessenek, így az erdei utakon is állítottak fel célállomásokat.

Az Egyesület elnöke, Mosolygó Szabolcs nyitotta meg a versenyt, amelyen 80 íjász vett rész.

Különszámként a távlövésre („Puta” –azaz korsó) lövésre is lehetett Balogh Tamás alelnöknél nevezni, így amíg a verseny eredményeit Mosolygó-Szőllősi Zsuzsanna alelnök összesítette, a résztvevők sem unatkoztak. Az ebéd babgulyás volt, ami osztatlan sikert aratott. A szakácsot, Borsy Gábort és családját Borsy Gábornét, valamint ifj. Borsy Gábort illette az elismerés.

A gyepű régen

A gyepű-rendszer évezredes múltra tekint vissza a pusztai nomád, ill. félnomád népeknél, és ez a "hagyomány" még a középkor vége felé is élt. Maga a "gyepű"

eredetileg a törzsek, törzsközösségek, családok, stb. felségterületeinek határán húzódó, amolyan senkiföldje-szerű területet, határvonalat jelezte, amelynek igazság szerint nem volt gazdája. Viszont mégis mindenki a saját területeként tartotta számon, és ez sajnos nagyon sok véres összecsapás, és testvérháborúk alapját szolgáltatta. Főleg, ha egyazon időben legeltette a jószágait a két szomszéd. Ilyenkor szinte törvényszerű volt, hogy valamelyik fél ottpusztul (elvégre a visszavonulás, pláne megadás, vagy a másik igazának az elismerése akkoriban sem volt divat!), ami viszont vérbosszút vont maga után. A későbbiek során azért finomult ez a dolog, de viszályt továbbra is szított, csak azokat már békésebben intézték el, illetve néhányan rájöttek, hogy akkor sem lesz nekik kevesebb, ha a másik jószágai is jóllaknak.

Amikor a kisebb családok, törzsek szövetségre léptek egymással, akkor a köztük húzódó gyepű gyakorlatilag beleolvadt a szövetség területébe, tehát ott és akkor megszűnt létezni, viszont a szövetség külső határain változatlanul létezett, amit helyenként kőkeményen védelmeztek is! A gyepük védelmére külön "őrség" jött létre, ami kb. 4500 évvel ezelőtti eredetű, de igazán komoly, erős és ütőképes őrcsapatok csak mintegy 2-2,5 ezer éve alakultak ki. Ezeket az őröket a legjobb harcosok közül választották ki, tehát mintegy ki nem mondott elismerésnek számított, ha valaki ebbe az "őrseregbe" bekerült. Ők voltak a "száguldók", vagy másnéven a "fürkészek". Hadjáratok, egyéb hadi vállalkozások során ezek a fürkészek alkották a fősereg felderítőit, illetve oldal-, és utóvédjeit.

A Kárpát-medencei hazatérés után, miután letelepedett népünk, ezek a fürkészek a korabeli határvidéken telepedtek le, folytatva az ázsiai pusztákon megszokott feladatukat, csak most már határőrizők lettek. Természetesen ők nem alkottak külön törzset, hanem a saját törzsük szállásterületeinek azon a határvidékén éltek és "dolgoztak", amely idegen népekkel volt határos. Még később különböző kiváltságokat is kaptak felelősségteljes feladatuk ellátásának elismeréseként, így pl. mentesültek bizonyos adófajták alól, a mások által fizetett adóknál kevesebbet kellet adózniuk, stb. (Milyen érdekes, hogy már akkoriban kitalálták az adókedvezmény fogalmát!!!)

Végülis a gyepük a törzsek között addig léteztek igazán, amíg az egységes Magyarország létre nem jött egyetlen közös uralkodó vezetése alatt. Árpád idejében még léteztek a törzsek közötti gyepük, bár szerepük már nem igazán volt. A belső gyepük gyakorlatilag István király uralkodása alatt szűntek meg abban a formában, ahogy addig léteztek, és szép lassan feledésbe is ment, kivéve a külső határok vidékeit. A honfoglalás korában a magyarok gyepűrendszerrel vették körül az általuk lakott területeket. Ez a védelmi rendszer jelentősen különbözött a birodalmak vonalszerű (limes) határaitól. A gyepű széles, lakatlan, nehezen átjárható terület volt. Nem határként, hanem határövként működött.

Az átjárókat, a kapukat gyepűőrök védték. A gyepű a 10—12. században jó lehetett ebben a térségben, azonban az Árpád-házi királyok uralkodásának végén már korszerűtlennek bizonyult. A népesség gyarapodása következtében a gyepűrendszert benépesítették (13—15. század). Az is igaz, hogy a haditechnika fejlődésével a gyepű tarthatatlanná vált. Felszámolása után az államhatár a birtokhatárral esett egybe. Előfordult, hogy a nemesi birtok teljesen el volt vágva az országtól. A Kárpát-medencében még a 16—17. században sembeszélhetünk vonalszerű határról. Különös, hogy a török hódoltság ideje alatt a Felvidékre menekült nemesség adót szedett az otthon maradt jobbágyoktól. Nem léteztek tehát a mai "szigorú" határok. Csupán a 18. században rögzítődtek, "pontosultak", zsugorodtak vonalakká.

A Gyepűk ma:

Két lelkes íjász Marx Tibor István és Nagy Géza az értelmi szerzője annak a gondolatnak, mely szerint az ország 19 megyéjét fel kell osztani hét területre, azaz gyepűre. Most is, mint régen egy adott területet jelöl a megnevezés, de a régi jelentéssel ellentétben most lakott területet, azaz megyét, vagy megyéket jelöl. Egy adott gyepű három megyét foglal magába, így hat gyepű 18 megyét fed le. A hetedik gyepű a 19. kapta, mely Pest Megye, mivel ott jelentős számú íjász él és az Északi Gyepű nevet kapta.

A többi hat gyepű a következő:

- Észak-Kelet (Nógrád-,Heves-, Jász-Nagykun-Szolnok-, megyék )

- Keleti Gyepű (Borsod-Abaúj-Zemplén-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, Hajdú-Bihar megyék)

- Déli Gyepű (Bács-Kis-Kun-, Csongrád-, Békés megyék)

- Dél-Nyugati (Somogy-, Tolna-,Baranya megyék)

- Nyugati (Győr-Moson-Sopron-, Vas-, Zala megyék)

- Észak-Nyugat (Komárom-Esztergom-, Veszprém-, Fejér megyék)

A Keleti Gyepű 2004-ben alakult, I.vezére Nagy Géza volt Szabolcs községből.

2005-ben vezérváltást követően Györki Attila lett Újfehértóról a gyepű vezére, jelen pillanatban is ő tölti be ezt a tisztet.

Az egész napos munka rendkívüli koncentrációt igényelt, hiszen egészen kis gyermekek is indultak a „Mazsola" azaz a 7 év alattiak kategóriájában. A szervezésben részt vett Bódi Krisztián, Horváth László, Keczán Krisztián, Keczánné Varga Judit, Kiss Attila, Kiss Roland, Ladik János, Lelesz László, Noszály András, Mihálszki Zsolt, Sándor Bence, Szikora Miklós, Teremi László, Tóth Tamás, Vida Tibor, Vida Gabriella, ifj. Vida Tibor, Vida Dorottya. A verseny korcsoporttól és nemtől függően összesen 12 kategóriára oszlott.

Az eredmények a keletigyepu.hu honlapon megtalálhatók. Nagy meglepetésre a gyermek fiú kategóriát egy nagykállói ifjú tehetség Bereczky Gábor nyerte meg, felnőtteket is megszégyenítően magas 225 pontszámmal. Külön köszönet a Nagykállói Önkormányzatnak és Sveda Anitának, Torma Lászlónak, és a Nyíregyházi Nyírerdő Zrt.-nek amiért helyszínt biztosítottak egy ilyen rangos esemény lebonyolításához.

További információk és képek:

www.facebook.com/ijaszegyesulet.nagykalloicsillagosveny

www.keletigyepu.hu