Két ország közös öröme

Ömböly, Károlypuszta - Tőkés László: „Az új út nemzettől nemzetig, lélektől lélekig, embertől emberig vezet.”

Ha az ember hivatalos egy nemzetközi út átadására, akkor illik az úton átmenni a szomszédba is. A szomszédot szombaton a Romániában található Károlypuszta jelentette, hiszen ez a település van Ömböly tőszomszédságában. Sajnos, hiába vannak egymáshoz nagyon közel, a trianoni békediktátum óta csak nagy kerülővel juthattak el az ott élők a másik községbe.

Szombaton azonban adva volt minden a baráti látogatáshoz: elkészült az Ömbölyt és Szaniszlót összekötő 12 km-es szilárd útburkolat, s ideiglenesen a határt is megnyitották.

A magyar és román határrendész egy rutinos pillantást vetett rám és a személyi igazolványon lévő fényképre, s már mehettem is át a szomszédos országba. Az előbb csak félig mondtam igazat, ugyanis az út Ömböly és az államhatár között, 2 kilométeres szakaszon van teljesen készen, a román oldalon lévő 10 kilométeren még van mit dolgozni. Két réteg hiányzik ugyanis, s az útpadkát is el kell majd készíteni. Mindenesetre már az egy rétegű szilárd burkolat is nagy haladás ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt még poros földút várt itt.

Károlypusztán nagy mulatság fogadott, ott is ünnepséget rendeztek az új út felavatása alkalmából. Szólt a zene, csapolták sört, készült a kürtös kalács, a kirakodóvásárban peddig éppen műanyag pisztollyal durrogtattak a fiatalok.

Leginkább román szavakat lehetett hallani, így találomra szólítottam meg egy idősebb urat. Szerencsém volt.

– Nagyon helyes, hogy megépült ez az út. Már régen meg kellett volna csinálni – mondta el véleményét a 77 éves Moka György, aki Szaniszlóról kocsikázott át az ünnepségre. – Én még sohasem jártam az Ömbölyre vezető úton, de a szüleim, nagyszüleim nagyon sokat meséltek a régi időkről. A szomszédommal jöttem el erre az ünnepségre, mert a feleségem Budapesten van a lányunknál, aki ott él. Valószínűleg átmegyünk majd Ömbölybe is, ha már adva van a mai napra ez a lehetőség.

Egy éve, amikor az ömbölyi falunap alkalmából szintén megnyitották ideiglenesen a határt, a kocsma-vegyesbolt zárva volt, most azonban tárt ajtóval várta a vendégeket. Szívélyesen fogadtak engem is, a román csapos azonnal konyakkal akart kínálni, de aztán megértette, hogy valakinek haza is kell vezetnie az autót. Hogy ne bántsam meg, vettem két román sört – magyar forintért, mert csak az volt nálam. A kisegítőjével, Mátes Valériával már szót tudtam érteni.

– A rokonom megkért, hogy a mai nap segítsek neki itt a kocsmában – magyarázta az innen 9 kilométerre lévő faluban, Csomaközben lakó asszony. – Különleges pillanat ez a mi életünkben is, hiszen remélni lehet, hogy ennek a nyitásnak lesz további folytatása is, de hát már ez is nagy eredmény, hogy megépült az út. Bár nekem nincsenek rokonaim Magyarországon, de azért jó lenne, ha rendszeresen átjárhatnának egymáshoz az emberek.

Miután belehallgattam az ünnepség román nyelvű köszöntőibe, indulnom kellett vissza az államhatárhoz, ahol az út avatását, szentelését tartották. Egy Ömböly felől érkező nénit is megkérdeztem, mi a véleménye az útról.

– Bár Ömböly felől jövök, valójában Romániában, Szaniszlón lakom. A családommal átjöttem Ömbölybe, mivel élnek ott rokonaim – mondta Antal Ilona. – Unokatestvéri, másodunokatestvéri viszonyban vagyunk, de azért tartjuk a kapcsolatot. Nagyon remélem, hogy egyre gyakrabban használhatjuk majd ezt az utat.

Hazafelé Tőkés László európai parlamenti képviselő szavai jutottak az eszembe, amiket az avatáskor mondott: „Az új út nemzettől nemzetig, lélektől lélekig, embertől emberig vezet.”

A további részletek a Kelet-Magyarország 2014. szeptember 23-i számában olvashatóak.