Besenyő Pista bácsi megmondja a tutit

Nyíregyháza - Interjú Laár András humorista, zeneszerző, dalszövegíró, költő, spirituális gondolkodóval.

Laár András az előadói estjét Nyíregyházán az erőszakmentesség jegyében tartja.

A humorista, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, író, költő, spirituális gondolkodó, a KFT együttes és a L’art pour L’art Társulat alapító és jelenlegi tagja lép fel június 2-án 17 órától a Móricz Zsigmond megyei könyvtárban. Az ingyenes előadói estet az erőszakmentesség jegyében szervezi a RÉV Alapítvány a munkahelyi pszichoterror (mobbing) és szexuális zaklatás visszaszorítására indított programja keretében. A művésszel a rendezvény alkalmából beszélgettünk.

Önt sokan a L’art pour l’art társulat sokoldalú nevettetőjeként és a KFT együttes dalszerzőjeként, gitáros-énekeseként ismerik. Kevesen tudják, hogy meghatározó szerepet játszik életében a buddhizmus létszemlélete, az ősi magyar javas-szemlélet is. Melyik szerep áll önhöz a legközelebb?

Laár András: Mindegyik megnyilvánulásomat a sajátomnak érzem. Néha ez, néha az kerül előtérbe. Ha csak bohóc lennék, hiányozna a zene, ha csak zenész lennék, hiányozna a csend és a meditáció. Ha csak buddhista lennék, hiányozna a baromkodás. Így együtt nem hiányzik semmi.

Az ön által megelevenített egyik leghíresebb figura Besenyő István, a látszólag ostoba, de hatalmas önbizalmú megmondóember. Úgy tűnik, egyértelmű a szerep. Besenyő Pista bácsi monológjaiban néha az ember mintha zen-buddhista szövegeket hallana vissza, pl. amikor a „Na, mi van? Semmi? A semmi az van? A semmi az nem van, hanem nincs”-típusú eszmefuttatást hallja. Pista bácsi – mint szerep – egy hülye, aki okoskodik, vagy egy okos, bölcs ember, aki hülyéskedik?

Laár András: Besenyő Pista bácsi nem egyértelmű figura. Alapjaiban egy démon. Mint ahogy a L’art pour L’art Társulat többi figurája is, pl. Anti bácsi, az Öreg, vagy Naftalin Ernő, az áltudós. A társulat voltaképpen egy „démonszínház”. Mindennapi életünkben jelen lévő, valóságosan megtapasztalható démonokat figuráz ki, és a nevetés varrótűjével pukkasztja ki a démonlufikat. Pont ebben rejlik gyógyítóereje a műsorainknak: kipukkadnak azok a nagyon is nyomasztóan ránk nehezedő lelki hatások, amelyekkel a környezetünkben élő, valós démon-emberek próbálnak minket elnyomni. Ebben a játékban Besenyő Pista bácsi néha ténylegesen megmondja a tutit.

Le sem tudná tagadni, hogy szereti azt, amit csinál, akár nevettet, akár zenél, akár a tradicionális, buddhista tanításokat adja át. Mennyire játszik szerepet az ember kiegyensúlyozottságában, boldogságában az, ha munkájában kiteljesítheti önmagát, és szereti azt, amit és ahogyan éppen csinál?

Laár András: Alapvető fontosságú, hogy az ember szeresse, amit csinál. Mindenben lehet örömet találni, és mindent lehet nagyon utálni is. Csakis maga az ember dönti el, hogy azzal foglalkozik, amivel szeret, vagy beletörődve utálja a munkáját. A kiegyensúlyozottsághoz hozzátartozik, hogy szeressük a munkánkat.

- Szegedi Sándor -

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 29-i számában.