Só, show és reformok

Aki azt gondolja, hogy olyan tudósításokat olvasunk (írunk) majd a sajtóban a szeptembertől életbe lépő menzareform után, mintha a Roxfortban járnánk, Harry Potter sulijának legendás vacsoráin, akkor bizonyára hatalmasat téved. Matyasovszki József jegyzete.

Húsokkal és köretekkel roskadásig megrakott aranytányérok helyett nálunk csicseriborsó-krémes kenyér, kevés pörkölt bulgur, hajdina vagy köles körettel, s céklaleves kerülhet a tányérokra, tej a poharakba, s bizonyára időbe telik az átállás a többségében eddig se túlzottan dicsért menzakajáról az új reformmenüre.

Igazság szerint az egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor az új közétkeztetési rendelet már eddig is egy éve csúszó bevezetésére gondolok, ugyanis félek, hogy az egyébként üdvözlendő elképzelés – jó magyar módra – ezúttal is vakvágányra fut. Mindenki örülne, ha több gyümölcs és zöldség szolgálná az iskolások egészségét, s mint tudjuk, a változatosság is gyönyörködtet. (Pláne, ha finom is.) De hogy lesz erre elegendő pénz, amikor hol itt, hol ott suttognak kifizetetlen Klik-számlákról, s eddig se volt divat a menzákon naponta lukulluszi lakomákat rendezni? Azt örömmel hallom, hogy a sócsata reformerei már visszavonulót fújtak, s ha konyha-show nem is, de étkezési só lesz az ebédlőkben. Bizonyára nem akartak úgy járni, mint a bolond király, aki elkergette a legkisebbik lányát, csak mert úgy szerette őt, mint az emberek a sót. Végre belátták, hogy nélküle nem csak az ételünk, de az életünk is íztelenebb. Viszont ha az illetékesek bátran kimondják, hogy valójában csak az ártalmas, káliummal dúsított sótól akarták védeni gyermekeinket, még tapsoltam is volna nekik.

- Matyasovszki József -