Vásárosnamény - Nincs más út , a sikeres integráció kulcsa a tanulás és a munka - írja olvasónk.

Hazánk legnagyobb feladatának nevezte a miniszterelnök a 800 ezer fős etnikum integrálását, hangsúlyozva, hogy elsősorban nem problémának, hanem munkaerő-tartaléknak kell tekinteni őket. Többször megfigyeltem már az etnikum néhány tagját az utcán. Egy nyári tapasztalat: az anya még nem lehetett több 20 évesnél, a karján volt egy gyerek, egy másikat egy rozoga gyerekkocsiban tolta, egy nagyobbacska fiú pedig szaladt előttük, és sorba nyitogatta fel a kukák fedelét, az anya pedig turkált benne, maradékokat keresve. Kérdezem én, mennyiben felelős ezért a helyzetért az egyén, és mennyiben a társadalom? Van-e kiút, felemelkedési lehetősége ezeknek a gyerekeknek, vagy sodródni fognak a kriminalizálódás felé?

Süllyedés helyett felemelkedés

Emlékszem, amikor még minden községben, így a miénkben is működött vöröskeresztes szervezet. Tanultak kötözést, újraélesztést, sorra nyerték a versenyeket, bevonva a legnehezebben kezelhető gyermekeket is. Szerveztek véradást, „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat.

A naményi ládagyár dolgozói – sokféle faipari termékkel együtt – millió szám gyártották az almásládát, amibe aztán vagonok ezrei vitték „Szabolcs aranyát” a keleti piacra. Aztán vége lett, a helyi politika közömbösen nézte végig a gyár hosszú agóniáját és pusztulását. Vannak azonban jó példák is – napjainkban. Karcagon, a 4-es főútvonal mellett található egy tekintélyes cégbirodalom központja, melyet nulláról indulva építtettek fel. Kockázott hagymával kezdték, mostanra az összes zöldség- és gyümölcsfélét termeltetik.

Különösen műszakváltáskor tanulságos szétnézni, amikor beállnak a gyár elé a munkásszállító buszok. Szépen felöltözött emberek, akik élelmiszeripari üzem lévén, a műszak elején és végén átmennek a fehér-fekete öltözőn, közben a zuhanyzón. Az ott dolgozók legalább 40 százaléka az etnikumhoz tartozik. Ezek az emberek keményen ledolgozzák a műszakot a szalag mellett, s kapnak havi 200 ezer forintot. Műszak után igyekszenek haza a családjukhoz, ők nem sodródnak a kriminalizálódás felé! Nincs tehát más út: tanulás és munka.

A megoldáshoz tartozik az is, hogy a renitensekkel szemben a hatóságok sokkal szigorúbban járjanak el a „táskázás”, az „öregezés” és hasonló bűncselekmények terjedése miatt!

- Toldy Kálmán, Vásárosnamény -