Vasárnap is nyitva

Sosem lesz olyan, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Nos, így van ez a boltok hétvégi zárva tartásával is. Amikor egy évvel ezelőtt megszületett a döntés, sokan úgy gondolták, a magánéletükbe avatkoznak bele, mert kinek mi köze ahhoz, hogy a család vasárnap együtt akar-e ünnepelni, vagy közös bevásárlótúrán szórakozni? Dankó Mihály jegyzete.

Van ebben valami, nem biztos, hogy éppen ez fogja a szülőt összekovácsolni a gyermekekeivel. Napjainkban felborult a családi hierarchia. Hol van már az a modell, amikor a nagyszülők gyámolítása mellett az éppen kirepülő gyermek is ott rak fészket, ahol eddig volt az otthona? Megváltoztak az igények, a lehetőségek és az érzelmi kapcsolatok is. Nincs idő a hétköznapok taposómalmában. Még a közvetlen hozzátartozókkal is igen laza a kötődés, amit tovább ront a nagyfokú „gépesítés”, a technika. Az elsivárosodás legyőzésére pedig nem elég egy nap.

Visszatérve a boltbezárásra: mára mindenki aszerint ítéli meg, ami az érdeke. A politikai erők csatája ez ügyben igen nagy port vert fel. Úgy érzi az ember, mintha a hatalom félne az ez irányú megmérettetéstől. Talán azt hiszik, a szabad vasárnap elvesztésével elúszik a tekintélyük is? Szerintem nem ezen múlik. Talán nem ártott volna megkérdezni az embereket, mielőtt megalkották a rendeletet honatyáink, most nem fájna a fejük. (Vonatkozik ez nagyon sok egyéb törvényre is.) A sietség soha sem vezet jó döntéshez, mert aztán jön a magyarázkodás, a többszörös módosítás. A vasárnapi zárva tartásnál is azt érzem, nem igazolta vissza igazán a döntéshozók akaratát. Jobb lett volna némi rugalmasság, ami megengedte volna a választást, hadd döntsön az állampolgár, hisz lassan már „felnőtt lesz”.

- Dankó Mihály -