2016.04.16. 09:58
Megérdemelte, hogy szeressék
Nyíregyháza, Pócspetri - Szívében, lelkében békével távozott a „rendőrgyilkos falu” utolsó elítéltje.
Nyíregyháza, Pócspetri - Szívében, lelkében békével távozott a „rendőrgyilkos falu” utolsó elítéltje.
Az 1948-as események viharában, ott és akkor rögtön tudja a kommunista hatalommal dacoló tömeg, ennek szörnyű következményei lesznek. S mert mindenki retteg az ávósok bosszújától, a pánikban Som István, a fiatal tanító azt javasolja: vágják el a telefonzsinórokat. Ezért a mondatáért kér rá halálbüntetést pár nappal később az ügyész a rögtönítélő bíróság előtt.
Kínvallatás után lett is gyilkos
Az eseménysorozat a rideg magyar történelem része. Rákosi Mátyás adja ki a parancsot, statáriális vérbíróság ül össze, és Kádár Jánost is a helyszínre küldik – ő felügyel rá, hogy minden „rendben történjen”.
A kényszervallatásokat maga Péter Gábor, az ÁVH hírhedt vezetője irányítja, a falut körbezárják, a lakosságot bántalmazzák.
Egy 29 éves helybéli lakosra, Királyfalvi Kremper Miklósra osztják a gyilkos szerepét, aki kínvallatás után mindent bevall, s kivégzik néhány napon belül. Halálra ítélik még Asztalos János lelkészt is, akinek a büntetését kegyelemből életfogytig tartó fegyházra változtatják.
A koncepciós perben az akkor 23 éves katolikus tanító Som Istvánt az ügyészi indítványtól eltérően nem halálbüntetéssel, hanem életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtja a statáriális bíróság. Som István több mint 15 évet tölt fegyházban, ahonnan csak az 1963-as amnesztiával szabadul.
Sokára keresik csak az igazságot… Először 1982-ben mer foglalkozni történettel egy bátor filmrendező, Ember Judit, majd a BBC stábja is forgat.
Várta a lány, várta…
A fordulat 1989-ben következik be, amikor a nyíregyházi ügyvéd, dr. Helmeczy László indítványával újratárgyalja a Fővárosi Bíróság a pócspetri ügyet. A politikai perek között a rendszerváltás előtt először tisztáztak s mentettek fel ártatlanul elítélteket perújítással Magyarországon.
Eddig a magyar történelem sötét fejezete, mellette pedig az emberi felülemelkedés csodálatos példája. Sárika néni ugyanis 17 éves diáklányként szeretett bele az akkor 23 éves tanítóba, s várt rá 15 évig, amíg kiengedték István bácsit, aki két hónap múlva feleségül is vette a lányt, aki ilyen kitartással, hűséggel kötelezte el magát mellette.
Repült az idő… 1948-tól eltelt 65 év, amikor nyíregyházi otthonukban, a szeretet szigetén beszélgettem Sárika nénivel és István bácsival. Akkor már majd’ ötven éve jártak karonfogva: házasságuk után azért, mert féltek, hogy megint jönnek és elszakítják egymástól őket, aztán meg azért, mert csak egyszerűen összetartoztak.
István bácsira nehéz időszak várt. A legszörnyűbb a szeptember, az iskolakezdés volt, amikor becsengettek, és a vidám gyerekhad megtöltötte a tantermeket – de őt már soha többé nem engedték tanítani…
– Neki volt nagyobb vállalása – biccentett mosolyogva, csillogó szemmel felesége felé István bácsi, amikor ide értünk a beszélgetésben, de Sárika néni azonnal tiltakozott: „Mindent együtt tettünk, értünk el!”
- Nyéki Zsolt -
További részletek a kelet.hu-n.
Ezek is érdekelhetik
