Szabolcsi hősök Budavár ostrománál

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Budavár visszavételéből is kivették a részüket a szabolcsi honvédek.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legnagyszerűbb fejezeteinek egyike a dicsőséges tavaszi hadjárat, melynek csatáiból a híres szabolcsi 48. honvéd­zászlóalj is derekasan kivette a részét. E hadjárat győzelmes befejezése Budavár visszafoglalása volt, azután – néhány vár osztrák helyőrségének kivételével – nem tartózkodott idegen katona Magyarországon.

Tűzoltás a csillagdában

A szabolcsi 48. honvéd­zászlóalj az ostrom kezdeti napjaiban a Gellérthegyen álló „csillagda” mellett felállított magyar tüzérek ütegeit fedezte. 1849. május 16-án éppen a 6. század adta az őrséget, amikor a császári tüzérek lövedékei felgyújtották a csillagásztorony épületét. A honvédek, Mikecz Tamás századparancsnok vezetésével, berontottak az épületbe és a tüzet „életveszedelem közt” oltották el.

A falak elleni döntő rohamra május 21-én éjjel 2 órakor került sor, amikor a zászlóalj a krisztinavárosi kaput támadta. Itt Böszörményi László és Mikecz Tamás századosok tüntették ki magukat, akik a rohamozók élére állva nem törődtek a veszteségekkel, hanem lelkesítve katonáikat, nem engedték a meghátrálást.

Rakovszky Sámuel őrnagy, a zászlóalj parancsnoka is mindenütt az élen járt. Az altisztek, Grósz Antal, Szalóki György, Tatár József, Jármy Sándor tizedesek elsőként állították a kapu melletti falszakaszra az ostromlétrákat. Bár a létrák rövidnek bizonyultak, de a 6. század egy része mégis bejutott a várba. Már világosodott, amikor az ellenség tüzelése közben sikerült a rondella melletti börtön rácsait leverni, a honvédek benyomultak a várba, s a zászlóalj kitűzött célját, a rondellát elfoglalta. Közelharcban, lépésről lépésre számolták fel a szívósan védekező császári helyőrség ellenállását. Reggel 7 órára a vár elfoglalása befejeződött.

Görgei elégedett

A várat átfésülő alakulatok között Szunyogh Manó hadnagy emberei (a Krasznay Gábor főhadnagy parancsnoksága alatt álló 4. századból) találtak rá a halálos sebbel küzdő budai várparancsnokra, Hentzi vezérőrnagyra, akit a parancsnoki épületbe szállítottak és ellátták őrizetét. Egy másik század Böszörményi százados vezetésével a fosztogatásokat akadályozta meg, elnyerve ezzel Görgei tábornok „teljes megelégedését”.

A császári hadipénztárat őrző osztrák tiszteket a 6. század egyik szakasza tartóztatta le, és Apagyi Simon főhadnagy parancsnoksága alatt vitték a ládákat a honvédsereg svábhegyi főhadiszállására.

Az ostrom utáni napon osztotta ki Görgei tábornok a kitüntetéseket: Rakovszky Samu őrnagy, a zászlóalj parancsnoka, Mikecz Tamás és Böszörményi László századosok a III. osztályú katonai érdemrendet kapták meg. Ugyanabban a kitüntetésben részesült a halálosan megsebesült Majos Károly, a szintén halálos sebet kapott Derzsi József hadnagy és Debreczenyi Ignác hadnagy. Szintén III. osztályú érdemrendet tűztek Szomjassy István hadnagy, Grósz Antal, Szalóki György, Tatár József és Jármy Sándor tizedesek mellére is.

Temetés katonai pompával

E nagyszerű győzelem nagy veszteségekkel is járt, a zászlóalj a budai ostromban 17 hősi halottat vesztett, 173-an megsebesültek. A halottakat katonai pompával, egy dandár díszelgése mellett, május 23-án temették el, majd a zászlóalj Pesten négynapi pihenőt kapott, s azután szabolcsi újoncokkal kiegészítve újabb csaták, újabb győzelmek felé indult a Vág völgyébe.

- Bene János -