Helyi közélet

2016.05.24. 12:40

Újból kidőlt egy életfa, 65 éves korában elhunyt Bartus Sándor

Kisvárda – A hír tragikus, a tény megmásíthatatlan 65 éves korában május 9–én elhunyt Bartus Sándor „égi karmester” leintette földi játékidejét. „Elbúcsúzom, elbúcsúzom, / Ez a föld már nem az én otthonom, / Elbúcsúzom, elbúcsúzom, / De szívemet örökre itt hagyom...” Nem tudom, hogy miért, de napok óta ez a Bródy–Gerendás dal sorait dúdolgatom magamban.

Kisvárda – A hír tragikus, a tény megmásíthatatlan 65 éves korában május 9–én elhunyt Bartus Sándor „égi karmester” leintette földi játékidejét.

„Elbúcsúzom, elbúcsúzom, / Ez a föld már nem az én otthonom, / Elbúcsúzom, elbúcsúzom, / De szívemet örökre itt hagyom...” Nem tudom, hogy miért, de napok óta ez a Bródy–Gerendás dal sorait dúdolgatom magamban.

Bartus Sándor tősgyökeres kisvárdai volt. Itt született, itt végezte tanulmányait a zenei általános iskolában, majd a híres Bessiben érettségizett. Földrajz–testnevelés szakot végzett a Nyíregyházi Bessenyei György Főiskolán. Két éves gégényi tanárkodását követően 1975. augusztus 16–tól a kisvárdai II. Rákóczi Ferenc Szakközép és Szakiskolában tanított. 2004–től az iskolaszék elnöke, 2006–tól a testnevelési munkaközösség vezetője volt. Nevéhez kapcsolódik a Rákóczi–hét sportrendezvényeinek elindítása, mely megyei szintű eseménnyé vált. Közben szervezte a különböző házi sportversenyeket, asztalitenisz, sakk, fiú szertorna, kézilabda, leány és fiú labdarúgás, kosárlabda, kondicionálás. A fizikai erősítés mellett a tornaterem szertárában állandóan két asztalon álltak a sakkészletek, hogy közben a szellemi erősítést is elvégeztesse tanulóival. De a kollegák is bekapcsolódtak a szünetekben, a lyukas órákon egy–egy sakkpartira. Mint földrajzszakos szervezett kirándulásokat a tanítványok részére, hogy megismerjék a megye a térség, Zemplén nevezetességeit. Mindezeket a 2013–as nyugdíjazásáig végezte. Ezt követően, mint óraadó dolgozott tovább.

Iskolájában munkája elismeréseként 2005–ben Rákóczi–emlékplakettel jutalmazták.

Mindenki tudta róla, hogy szereti a zenét, a gitárt. Zenekarával, a Deltával, majd a Boleróval s végül már a 70–es évektől a NEON–nal országos elismertségre tettek szert. A megyénknek talán nincs is olyan települése, ahol nem szólt hétvégeken a NEON zenéje. Zenéltek Budapesten, a Balaton környékén, s az elmúlt húsz évben minden szilvesztert a hajdúszoboszlói Karikás csárdában muzsikálták végig. Boldog zenész családban élt és muzsikált. A DoktoRock megalakulását követően a család 1993–tól, öt éven keresztül állandó szereplője volt az előadásoknak. Az István, a királyba játszottak együtt először, majd 1997–ben az Elisabethttel zárták szereplésüket.

Szerették zenéjüket, szórakoztattak, s örültek, hogy ami számukra hobbyból lett munka, az mások számára szórakozást és örömet szerzett. Alkalmanként, ha ott volt felesége, a zenekar elkezdte kedvenc dalukat játszani az „Add nekem a szíved ma éjjel” című nótát, s ilyenkor Sanyi lement a színpadról, s táncra kérte Őt. Különös egyedi pályafutást mondhat magáénak, mert Ő ilyen volt, egyszerűen mondva, JÓ EMBER. Mindezek mellett pihenésként otthon szeretett kertészkedni, drága unokájával együtt.

Nézem a róla készült fotókat s az egyiket, nem tudom elfeledni. Áll gitárjával Kisvárdán a görög katolikus templom előtt, ahol énekelt s gitározott. S visszatekint valahová. Egy új élet kezdődik számára. A „zene” már nélküle folytatódik. Az űrt nem fogja kitölteni senki, de emlékét megőrzi az utókor.

Sanyi nyugodj békében!

- Vincze Péter -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában