„Szembemegyünk a világgal”

Nyíregyháza - Minden szülő azt szeretné, egy szakember egyszerre csak egy gyerekkel foglalkozzon.

Visszaveri a beton az ősz eleji, szokatlanul erős napsütést. Olvadunk a járdán állva, autók, motorok húznak el mellettünk fülsiketítő zajjal. Széles mosollyal tárják ki előttünk a kaput, a frissen felújított épület a nyugalom szigete a kinti nyüzsgéshez képest.

Az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos ­Érdekvédelmi Szövetsége) megyei egyesületének vendégeiként körbevezetnek minket a fejlesztőszobákon, helyiségeken. Az előtérben szülők beszélgetnek, mindannyian gyermekeiket várják. Három év körüli kislány szalad ki az egyik ajtón, anyukája karjaiba omlik, nehezen értjük, miről csivitel, valószínűleg a foglalkozás élményeit osztja meg.

Ambulancia

– Ő egy abból a több mint kétszáz gyermekből, akinek a harmincöt évvel ezelőtt alakult egyesület szakemberei segítenek abban, hogy vele született betegsége ellenére teljesebb életet éljen. Öt telephelyünkön ötven főállású kollégánk mellett különböző szakterületek óraadói dolgoznak – sorolja dr. Szabó Béláné egyesületi elnök, miközben helyet mutat egy csupa ablak szoba hosszú asztala mellett.

– Az egyes számú és a mátészalkai szakértői bizottság utalja be ide azokat a kicsiket, akiknél szüleik valamiféle problémát észlelnek, és szakvizsgálatukat kérik, de az óvodás, iskolás „régiek” is visszajárnak a pedagógusainkhoz. Orvosi szakvéleménnyel érkeznek hozzánk a családok; már egy hónapos kortól fogadunk korai fejlesztési igényű gyermekeket, akikkel erre a korosztályra specializálódott gyógytornászok törődnek. Huszonhárom éves korukig foglalkoznak a fiatalokkal, eddig tankötelezettek a középsúlyos értelmi fogyatékkal élők és az autisták.

Dr. Szabó Béláné, a Bárczi Gusztáv speciális iskola egykori tanára úgy fogalmaz: tulajdonképpen ambulanciaként működnek a telephelyek. Azok, akik nem tudnak részt venni a közoktatásban, a nappali intézményekben kapnak helyet. Támogatószolgálatuk kiterjed a szállításukra is.

Elhivatottság, együttérzés

– Az oktató, nevelő munka során kizárólag egyéni fejlesztésről beszélhetünk, ritkán döntünk úgy, hogy ketten is beférnek egy csoportba. Van olyan intézményünk, ahol a reggeli köszöntéskor és az étkezéseknél együtt vannak a szocializáció fejlesztése miatt, de a szülők kivétel nélkül azt kérik, hogy egy szakember egyszerre csak egy gyerekkel foglalkozzon. Ezért is volna jó, ha több gyógypedagógus lenne a megyében, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a végzett szakemberek vagy a fővárosban, vagy külföldön helyezkednek el – sóhajt az egyesület vezetője.

– A Nyíregyházi Egyetem most azzal kecsegtet minket, hogy azoknak a hallgatóknak, akik tanári képesítéssel rendelkeznek, lehetőségük lesz helyben gyógypedagógia szakot végezni. Ez a terület sajnos nem túl népszerű, nagyon elhivatottnak kell lenniük azoknak, akik erre a pályára lépnek. Mi szembemegyünk a világgal, amihez együttérzés, elkötelezettség és segítőkészség szükséges.

,,Ez a mi napunk” – sérült emberek napja

Tizenöt éve már, hogy minden évben összegyűlnek a fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok, felnőttek, hogy eltöltsenek egy napot pedagógusaikkal, családtagjaikkal és persze egymással. Az „Ez a mi napunk” elnevezésű rendezvényre az ország szinte minden pontjáról érkeznek meghívott vendégek szeptember 19-én a Nyíregyházi Állatparkba. A nagy napon – melyre előzetesen regisztrálhatnak az érdeklődők – a nyíregyházi Michelin gyár dolgozói, védőnő hallgatók, önkéntesek segítségével az ÉFOÉSZ munkatársai gondoskodnak arról, hogy mindenki jól érezze magát. Több mint kétezer vendégre számítanak, az esemény központi témája a környezetvédelem lesz.

– Az állatpark színpadán bárki megmutathatja, mit tud, a produkciók végén mindenki ajándékot kap, de lesz kézműves-foglalkozás, környezetvédelmi totó, sportvetélkedő, amit nagyon szeretnek a gyerekek – ismertette a részleteket dr. Szabó Béláné egyesületi elnök.