Tájak, emberek, történetek

Nagyhalász, Nyíregyháza - Lát és fényképez, de szinte mindent átdolgoz ezekből festményekké, akvarellekké.

Bíró Tamás amatőr festő képeiből nyílt kiállítás a napokban a nagyhalászi városi könyvtárban. Az alkotót Drótos Richárd mutatja be olvasóinknak:

Művészi és szakmai önéletrajz

„A művész alkotásaiban valósítja meg önmagát. Amatőr az a művész, aki nem abból él meg, amit alkot, az neki csupán a hobbija. Amikor meg akartam ismerni Bíró Tamás világát, egyszerre két írását nyomta a kezembe. Egy művészi önéletrajzot, amelyben nem titkolt szépírói igyekezettel a festészethez való vonzódásáról vall, és egy szakmai önéletrajzot, amelyben a mérnökember száraz, dísztelen stílusában beszél a műszaki pályán eltöltött életéről, a munkahelyeiről, vállalkozásairól, publikációiról, eredményeiről, találmányairól.

A nagy világégés előestéjén, 1938-ban született Szolnokon, de ifjúkora óta a magyar kelet szőke városában, Nyíregyházán él.

A háború az édesanyját és a nagyapját hagyta meg neki. Ez utóbbi csak az iparos szakmát becsülte, a művészetet bizonytalan egzisztenciának tekintette.

Ez határozta meg Bíró Tamás életét is: gépészmérnöknek tanult, majd villamosmérnöki diplomát is szerzett. A végzettségének megfelelő munkakörből ment nyugdíjba.

Egy életre kétlelkű ember lett. Az ecsethez való vonzódása örök szerelem maradt.

Gyermekkori emlékei a szolnoki művésztelep kiválóságairól, Chiovini Ferencről, Benedek Jenőről és másokról meghatározó élmények voltak. Festészetének forrása pedig a létezés.

Jár a világban, lát és fényképez, de szinte mindent átdolgoz ezekből festményekké, akvarellekké, képekké. Tájak, emberek, történetek állnak össze mappákban és albumokban gyűjtött sorozatokká. A világ birtoklásának vágya hajtja.

Gyermeki lélekkel

A színekbe, a látványba álmodott „valósághoz” gyermeki lélekkel vonzódik, s ez Kosztolányi Dezső líráját juttatja eszembe: A szegény kisgyermek panaszaiban egybefolyó asszociációkat. A művészeknek ez a naivitása megőrzött valamit, amit mi, a felnőtt józanság hívei elveszítettünk útközben. Bíró Tamás szabadon csapong ebben a színes álomban, valahol a valóságot visszaadó élmények és a mese határán találja meg művészetének tárgyait.

Megpróbált felnőni, értékelhető az igyekezet. Megnősült, gyermeke, unokája lett. Az iparos nagyapától ellesett tudása fából készült gyermekjátékokban hasznosította e két énjét, de a művészre valló szertelenséggel szórta szét ezeket játszóházakban, könyvtárak gyermeksarkaiban, óvodákban (a felesége óvónő, az ő révén is a gyermekvilághoz kötődik).

A művész, és nem az iparos lelke mutatkozik meg az exhibicionizmusában. Közönség elé akar állni, megmutatni önmagát, az ő különleges világát. Számos helyen megtette már.

Olaj, akvarell, tempera

Öntörvényű festő, nem követ stílust, de az ábrázolás realitásához való ragaszkodás alapeleme a festményeinek. Leggyakrabban az akvarellt használja, dolgozik olajjal, temperával, rajzol, fába és linóba is metsz.

Meglepett az alkotásainak özönével.

Amikor már meggyőzve éreztem magam, hogy a festőművészetében akar kiteljesedni, kifejezni önmagát, akkor a kezembe adta nyolc novelláját, kötetbe foglalva, nyomdakészen. Ezeket, mint William Blake, ő maga is illusztrálta.”

- KM -