Megőrzi titkát az átlőtt agancs

Tivadar - Mi lehet vajon a Jándon látott gímtrófea titka? – tettük fel a kérdést az elmúlt héten azzal kapcsolatban, hogy ősszel a jándi trófeamustrán az érdeklődők láthattak egy átlőtt agancsot is.

A felhívásunkra jelentkezett a trófea gazdája, a gímbika elejtője, a Tivadaron élő Imre Zsolt, a Tarpai Földtulajdonosok Vadásztársasága tagja, aki kérésünkre felidézte a vadászat körülményeit. Mint elöljáróban elmondta, nem nagy büszkeséggel idézi fel azt a napot, ugyanakkor leszögezte azt is, hogy nem tud biztosat az agancson lévő lyuk eredetéről, így az akár örökre is titok maradhat.

Elszaladt a szarvas

– Még javában a bőgés időszaka volt, amikor szeptember 24-én a vadásztársaság saját területén, Hetefejércse határában cserkeltem reggel kísérőmmel, Kelemen Attila vadásztársammal. Akkor láttuk meg ezt a gímbikát, amelyre leadtam egy lövést. Nem sikerült jól a célzás, az alsó lapocka tájékát találta el a lövedék, a szarvas elszaladt – emlékezett vissza arra napra Imre Zsolt.

– Ilyen esetben törekedni kell arra, hogy a vadat minél hamarabb terítékre hozzuk, hiszen meglehet, hogy addig menekül, ameddig bír, s akkor talán már soha nem találjuk meg. Hazamentünk Attila hannoveri vérebéért, s megkezdtük az utánkeresést. Az első lövés helyszínétől úgy négyszáz méterre feküdt sebágyban a szarvas. Mikor meghallotta, illetve megérezte, hogy jövünk, felállt, s mi – hogy megszabadítsuk a további szenvedéstől – úgy 150 méterről több lövést is leadtunk. A terítéken szembesültünk azzal az érdekességgel, hogy lyukas a bika agancsa. Az is lehet, hogy már ilyen volt, amikor az első lövést leadtam rá, de az is megtörténhetett, hogy amikor a sebágyból felkelve leadtuk rá a lövéseket, akkor fúrta át az egyik lövedék az agancsot. Biztosat nem tudok a történtekről, mindezeket csak feltételezem – mondta az 1993 óta vadászó Imre Zsolt, majd hozzátette.

– Nem vagyok büszke arra, hogy csak utánkereséssel sikerült ezt a vadat elejteni. Nagy ritkán előfordul ez a vadászok életében, én most lettem a ,,nagy ritkán” áldozata.

KM-MML

Egyben maradt a trófea

– Ugyanakkor nincs okom szégyenkezni, hiszen életem első érmes, mégpedig bronzérmes bikáját ejtettem el, ráadásul a bőgés időszakában. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ilyenkor a bikák szilajabbak, erősebbek, kitartóbbak, tombolnak bennük a hormonok. Ha nem találunk rá, amikor az első sebágyból felkelt, akkor nagyon messzire képes lett volna elmenni. Ugyanakkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem sérült meg a trófea, a lyuk ellenére az agancsszár egyben maradt, összhatásában szép látványt nyújt – tette hozzá Imre Zsolt.