Táncmozdulatokba csomagolt üzenetek

Nyíregyháza - Bíró Józsefnek köszönhetően az idén 60 éves Szabolcs Néptáncegyüttes műsora mindig több, mint egyszerű folklór.

Mezőségi, sárközi, rimóci vagy alföldi – talán nem is akad olyan táj­egységi tánc, amit az eltelt évtizedek alatt el ne táncoltak volna. A többszörösen kiváló néptáncegyüttesnek a neve évtizedekig egyet jelentett az alapító tánctanár, Dalanics Gyuri bácsi nevével. Tőle aztán többen is átvették a stafétát, míg Bíró József személyében – immár több mint 10 éve – most olyan ember vezeti a csapatot, aki maga is a nagy elődhöz és egykori mesterhez hasonló ikonikus alakjává vált az együttesnek.

A táncosok végül megérezték, ez több, mint egyszerű folklór.

Bíró József

Ha nincs az a sorsszerű találkozás a budapesti Vasas táncegyüttessel, most talán azt mesélhetné, hogy már több mint negyven éve hűséges tagja a Szabolcsnak. Mert bár 14 évesen már itt ropta, egyszer elment megnézni egy barátját a Vasasban, s akkor valami csodát látott.

Valami újszerűt, amire ma már azt mondjuk: táncszínház. Mindjárt el is döntötte: ezt akarja csinálni. Alighogy elvégezte a főiskolát, az elképedt szülei elé állt, s bejelentette, hogy utazik. Egy délután felvonatozott Budapestre, s pár órával később már volt állása, s szállás, ahol lakhatott. Aztán megszerezte az első Aranysarkantyúját, nem sokkal utána a másodikat, s három év múlva a Népszínház Táncegyüttes szólistája lett Györgyfalvay Katalin keze alatt.

Mindent megtanult

– Az utazó vándortársulat tagja lettem, amely augusztus 20-ától július elejéig tájolt. Így ment ez 10 éven keresztül: hétfőn beültünk a buszba, szombat hajnalban hazaérve kiszálltunk belőle, s a következő hétfőn kezdődött minden elölről – idézte fel azokat az időket. Itt tanult meg mindent a táncról, a közönség tiszteletéről, az alázatról és a kitartó munkáról. S innen hívta haza közel 30 év után 2002-ben Szentpétery Erzsébet. Először csak arra kérte, tanítson be a fiataloknak egy hortobágyi táncot. Két évre rá már a Szabolcs Néptáncegyüttes művészeti vezetője volt.

– Előbb csak a régi táncokat újítottuk fel. Aztán az egyik próba vége felé beraktam a kedvenc koreográfiámat a videomagnóba. Nem volt valami fényes fogadtatása. A táncosok nem halottak a táncszínházról, s a kitalálójáról, Györgyfalvay Katalinról sem tudtak semmit. Inkább a Tímár Sándor-féle táncházas vonalhoz kötődtek. Később csináltam egy rövid kis darabot, akkor már érezték, ez több, mint egyszerű folklór.

A művészeti vezető munka közben

Fotó: KM-Archív

Inkább csak szerkeszt

– Ez volt a Montázs című műsor, ami ugyan még megőrizte a folklór gazdagságát, de már bőséggel kerültek bele újszerű elemek is. S ahogy mind többször próbálkoztunk ilyesmivel, a kezdeti idegenkedés szépen lassan semmivé lett.

– Egy koreográfus a mozgásokon keresztül tudja megfogalmazni a mondanivalóját. Persze nem tartom magam a klasszikus értelemben vett koreográfusnak, inkább csak szerkesztem a műsorainkat. A meglévő táncokat gyúrom össze úgy, hogy valamiféle többletjelentést hordozzon. Szegeden 2012-ben kaptuk az első komoly elismerést a Káin és Ábel című produkciónkért. Ez volt az első olyan igazi előadás, amely teljes egészében táncszínházi elemekre épített. Csak azt sajnálom, hogy nem neveztünk be vele egy versenyre – idézte fel a múltat.

Ma már egyre többen vannak a megyében (s a megyehatárokon túl is), akik jól tudják, ki is az a „Jaffás”. Merthogy ezt a ragadványnevet is Nyíregyházán szerezte – onnan, hogy nem nagyon bírva a pálinkát, mindig jaffát rendelt kísérőnek – s a név mindenhova, így a fővárosba is elkísérte.

Tisztelik és szeretik

Neki köszönhető az is, hogy Nyíregyháza vezető néptáncegyüttesei – akik addig nem nagyon álltak szóba egymással – ma barátsággal fordulnak egymás felé, s szívesen dolgoznak együtt. S bár nem tartja magát igazi vezető típusnak, a társaság középpontja se szeret lenni, tisztelettel és szeretettel tekintenek rá. Talán mert mindig komolyan veszi, amit csinál, s a maximumot igyekszik kihozni magából. Ezzel a lendülettel készül a májusi 60 éves jubileumra is.

– A régi élményeket kellene visszahozni a 60 év alatt eltáncolt táncokkal. Az volna a jó, ha a régi táncosok minél többen vennének részt a gálán, bemutatva az egykori sikereket. S ha ez is megvolt, jöhetnek az újabb feladatok. Merthogy terveim vannak még bőven.

- Matyasovszki József -

A közönség mindig megérzi az alázatot

– Valamikor 1966-ban írták le az akkor még Szabolcs Volán Táncegyüttesről, hogy a megye együttese. Ez is abban erősített meg, hogy nekünk mindenhová, a legkisebb falvakba is el kell látogatnunk a megyébe, ha meghívnak– osztotta meg velünk a hitvallását Bíró József. – Mert ez a mi valódi közegünk, nem véletlen, hogy a falunapokon érezzük a legjobban magunkat, nem pedig a versenyeken. Emlékszem, Beregdarócon táncoltunk, amikor a műsor alatt, egy lassú résznél ömleni kezdett az eső. Odasúgtam a táncosaimnak, hogy ezt most itt nem lehet abbahagyni. Bőrig áztunk, de megcsináltunk a műsort, s a gyors táncnál már velünk együtt tombolt a végig kitartó közönség. Ezután kiteregettük a ruháinkat, s estefelé megtartottuk a második előadást is a faluban. Már a Györgyfalvay Katalintól megtanultam, hogy a közönséget nem lehet leváltani, s ebben számomra soha nincs is apelláta. A közönség pedig mindig megérzi az alázatot, s hálás is érte.