Tiszta szívből gitározott

Nyíregyháza - Csak arra összpontosított Ádám István, hogy jól játssza el a darabot.

Minden lehetséges díjat besöpört Ádám István gitár tanszakos növendék azon a pályázati hangversenyen, amelyet a félévi vizsgameghallgatáson legjobban szereplő növendékeinek rendezett a napokban a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium. A most kilencedik osztályos diák első lett a zsűri döntése alapján, a közönség soraiban ülőknek is az ő produkciója tetszett a legjobban, s mindezek mellett átvehette még az Universitas-gyűrűt is.

Távol az otthontól

– A szomszédban lakó barátom apukája gitározott, s nagyon megtetszett nekem ez a hangszer. Én is szerettem volna gitározni, ezért édesanyám beíratott a zeneiskolába – elevenítette fel a kezdeteket érdeklődésünkre a csapi származású diák, akit három éve a Snétberger Zenei Alapítvány is támogat. – Egyre jobban megszerettem a gitározást, s úgy döntöttem, hogy az általános iskola elvégzése után is zenéléssel szeretnék foglalkozni.

Először Budapestben gondolkodtam, de aztán úgy alakult, hogy Nyíregyházára kerültem. Egyrészt közelebb is van a lakóhelyemhez, másrészt a csapi tanárnőm ismerte a Nyíregyházán dolgozó Czakó Erika tanárnőt, s úgy gondolta, sokat fogok fejlődni, ha ő foglalkozik velem. Bár voltam már távol az otthonomtól, hiszen a Snétberger Alapítvány tavaly szervezett Veszprémben egy hathetes kurzust, de nehéz volt megszoknom, hogy szeptembertől immár kollégista vagyok. Természetesen mindennap gitározom, tanárnőm szerint a napi négy órának mindennap meg kell lennie.

Kezdetben csak hallgatta

István a pályázati hangversenyen Johann Kaspar Mertz magyar-osztrák származású zeneszerző Tarantella című művét játszotta el.

– Tanárnő javasolta, hogy ez a darab is legyen benne a félévi vizsgaanyagomban. Kezdetben csak hallgattam, s minél többet lejátszottam, annál jobban tetszett, s aztán már úgy éreztem, hogy meg kell tanulnom, mert illik az egyéniségemhez ez a fiatalos, gyors, lendületes darab. Nem volt könnyű megtanulni, de annyira el akartam játszani, hogy sokat gyakoroltam.

Drukkoltak a rokonok is

– A pályázati hangversenyen sikerült kizárnom a külvilágot, nem érdekelt semmi sem, csak az, hogy jól játsszam el a darabot. Az eredményhirdetésen el sem akartam hinni, hogy minden díjat én nyertem meg. Nagyon örülök annak, hogy anyukám néhány rokonnal jelen lehetett, s velem együtt örültek a sikeremnek.

– Természetesen jól tudom, hogy nagyon sokat kell még gyakorolnom, hogy jó gitárművész lehessek, a szakgimnázium elvégzése után Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szeretnék továbbtanulni – mondta befejezésül Ádám István.

Megszűnik körülötte a világ

Czakó Erika gitárművészt arról faggattuk, vajon mi lehetett a most első éves István sikerének a titka.

– Nagyon megszerette a darabot, a zenéléskor pedig annyira figyel a műre, hogy megszűnik körülötte a világ. Szeptembertől foglalkozom Istvánnal, és az első két hónap azzal telt el, hogy megismertem a személyiségét, a technikai tudását, láttam, hogy mire képes, mi az erőssége, mi a gyengesége. Mindezek alapján igyekeztem a személyiségéhez illő darabokat választani. A Tarantella ütős és nehéz darab, gyors és temperamentumos, mégis nagyon jól találkozott István lelkivilágával és gondolatiságával. István álmában sem gondolta, hogy nyerni fog ezen a versenyen. Az esélytelenek nyugalmával ment ki a színpadra, felszabadultan és tiszta szívből muzsikált, megmutatta, mit is jelent a számára ez a zenemű.

KM-MML