Béke morzsáira?

Ha így haladunk, faraghatjuk a fejfát, és rávéshetjük a feliratot: „Torkos csütörtök: élt tíz évet. Béke morzsáira!” Bár megfordultam már pár vendéglátóhelyen, ahol jókat ettünk-ittunk, sosem voltam étterembe járó típus. Palicz István jegyzete.

Ezen a féláras kedvezményt kínáló torkos-napok sem változtattak, pedig a „néppárti” kezdeményezés pont a magamfajtákat kívánta fogyasztásra csábítani. Nem értem, miért küldte a levesbe ezt a tagadhatatlanul sikeres, évről évre több partnert és torkoskodót vonzó akciót a Magyar Turisztikai Ügynökség azzal, hogy kihátrált mögüle, de az biztos, hogy sok keményen dolgozó, mégis kevés pénzből élő kis­embernek, az átlagos magyar családoknak a torkos csütörtök nem mindennapi, tálcán kínált lehetőséget nyújtott egy kis „urizálásra” anélkül, hogy a végén mosogatással kelljen kiegyenlíteniük a számlát.

Országos program híján spontán akcióztak egyes éttermek, maguk alkotta szabályok szerint. Volt, ahol a kínálat, volt, ahol a fejadag, máshol a kedvezmény mértéke soványodott. Néhol teljes áron mérték az italokat, felszolgálási díjat számoltak fel, ellentétben a korábbi gyakorlattal. Azért, mert az ember jó áron akar jót enni, még nem vesz be mindent a gyomra, és ha esze van, nem nyeli le a békát.

- Palicz István -