Van ebben némi Ratio?

Mint hírlik, ismét szerkezet­átalakításra készülnek az oktatásban. Együtt érzek most azokkal, akiknek már a kifejezéstől is borsódzik a háta, mivel a fogalom olyasféle képzetet kelt, mint amikor valahol szorosabbra húznak egy csavart, áthelyeznek néhány panelt, s kalapálnak is egy keveset. Matyasovszki József írása.

Vannak, akik szerint minden a PISA-teszt (ne tessék most laborvizsgálatra gondolni) és a hasonló nemzetközi összehasonlító felmérések miatt van, s ezek alapján – mi tagadás – egyre rosszabbul teljesítenek a diákok. Gyorsan cselekedni kell tehát, ám mivel vélhetően senkinek halvány segédfogalma sincs arról, mi lehet a hanyatlás oka, elkezdjük másolni a nemzetközi mintákat. Így aztán nem kizárt, hogy két év múlva már 9 osztályos lesz az alapfokú oktatás.

S hogy miért épp ennyi? Erre egyelőre nehéz magyarázatot találni. Talán mert a lengyelek is így csinálják. S vannak oktatáskutatók, akik még erre is rálicitálnának, finn és más példákra hivatkozva 10 vagy éppen 11 osztályos rendszert javasolnak. Mintha mások sikerei kizárólag a számosságon múlnának. Arról persze senki nem beszél, hogy az iskola a maga jutalmazó-büntető mechanizmusával nevelés helyett miért csak kiképez? Miért nem az életről szól, csupán annak absztrakciójáról? Miért szakít szét nemzedékeket, holott az igazi tanulás valójában mintakövetés. Most majd még több pedagógusra lesz szükség, s ki törődik azzal, hogy a „tanító” is egy archetípus, akár a „gyógyító” vagy a „harcos”, s nem válhat akárki azzá. De a világ mit se változik. Csak egy valami állandó már 240 éve. A tanügyi utasítás, mely kimondja: az iskolának híven szolgáló, szorgalmas alattvalókat kell nevelnie az állam vagy épp a király számára.

- Matyasovszki József -