A gyerekféltés alfája, ómegája

Nyíregyháza - Pregitzer Fruzsina boldog, hogy játszhatott A sátán fattya című filmben.

Mennyet és poklot egyaránt megjáró szereplőt alakít A sátán fattya című filmben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze, Pregitzer Fruzsina, aki némi szorongással állt a kamerák elé, hiszen 17 év telt el azóta, hogy legutóbb filmben dolgozott.

– Két napot forgattam a Sóstói Múzeumfaluban, és csupán néhány percnek kellett eltelnie, máris úgy éreztem, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna a rendezővel, Zsigmond Dezsővel és a főszereplőkkel, Tarpai Viktóriával, Trill Zsolttal, Szűcs Nellivel. A történet Kárpátalján játszódik, az orosz megszállás alatt. Egy vőlegényét hazaváró fiatal lányt megerőszakolnak, és ő megszüli a gyermekét – a film azt mutatja be, milyen hatással van ez az ott élőkre, hogyan viszonyulnak a történtekhez. Én a lány szerelmének édes­anyját játszom, és mivel nekem is fiam van, könnyű volt beleképzelnem magam az asszony helyzetébe. Ez a féltés alfája és ómegája: egy anya mindig a legjobbat akarja a gyermekének, a filmbeli édesanyának pedig egy nehéz helyzettel kell szembesülnie, hiszen nem ilyen sorsot szánt a fiának.

De nem ez volt az egyetlen kapcsolódási pont, ami miatt fontos számomra ez a szerep. Édesapám nyolc évig volt a Gulágon, és ez az érintettség is komoly érzelmi pluszt adott a munkához. A sátán fattya egy szép költői film, ami eredetileg egyetlen monológ, egy hatalmas indulat- és érzelemáradat, amiből nem volt könnyű megjeleníthetővé tenni a történéseket. Bár a forgatás megterhelő volt, hiszen rendkívüli koncentrációt igényelt, boldog vagyok, hogy részt vehettem benne. Egyébként a pulim, Bogáncs is majdnem szereplő lett, de mivel nem igazán vette figyelembe a rendezői utasításokat, nagyon rövid ideig tartott a filmes karrierje – mesélte Fruzsina, aki azért is örült a filmes lehetőségnek, mert akkor érzi jól magát, ha sok mindent csinálhat egyszerre. Ezért is mondott azonnal igent a Magyar Versmondók Egyesülete kérésére, és vett részt hétfő este a POSZT kísérőprogramjában, a vers­színházi gálán.

Kevesen, keveset verselnek

– Az egyesület most ünnepli fennállása 25 éves évfordulóját, az ügyvezető elnök, a nyíregyházi Lutter Imre pedig régi tanítványom, jó barátom, aki a gála összeállításakor rám is gondolt. De a másik műsorvezető is kötődik a megyénkhez: az apagyi származású Bakos-Kiss Gábor annak idején a Hang-Szín Tanodában sajátította el a szakma alapjait.

Az est a vers ünnepe színészekkel, előadóművészekkel, költőkkel, énekesekkel, zenészekkel és táncosokkal. Műfajként a vers számomra nagyon fontos létezési forma, ezért is tölt el szomorúsággal, hogy kevesen és keveset mondanak verset, sajnos a köztudatban sincs benne eléggé ez a rendkívül egyedi, gazdag és sokszínű hungarikum. A televízióban megszűntek a műfajt népszerűsítő műsorok, és bár vannak törekvések arra, hogy a rangjának megfelelő helyre kerüljön, ez kevés. Ezért is támogatom az egyesület törekvéseit, és bízom abban, hogy a jó szándék mindig kivájja a saját medrét.

KM-SZA