Befűtötték a katlanukat

Őszinte, erőtől duzzadó, kedélyes, hiteles, a jeles alkalomhoz igazán méltó bulit csapott az ötven krumplikapálást megélt markáns nyíregyházi csapat. A Zenith három órás búfelejtője akkor ért véget, amikor kezdődnie kellett volna. A sóstói katlanban tobzódó ezres közönség nem tágított, és sokadjára skandálta a visszát, aztán együttes erővel kielégítették a dúdoló, tapsoló, táncoló kortársak vágyát péntek éjjel. Ladányi Tóth Lajos írása.

Újból bebizonyosodott: igenis szükség van rájuk a nyíregyházi zenei égbolton. Első hallásra az ötvenes jubileum lelassult mozdulatsorokat, becsontosodott testeket sugall, ehhez képest kortalanul, fiatalos elánnal muzsikáltak.

Born To Be Wild, „Igazi csoda volt az, amikor Little Richard énekelt”, Hey Jude, Mindig kell egy barát, Smoke on the Water, Let s go Sóstó – tökéletesen megfértek egymás mellett. Ezek a slágerek évtizedek óta is jól csengenek, kétséges, hogy a mai sikerszámok mennyire lesznek időt állók. Reni, Editke, Bütyök, Lompos, Rutya, Lui, Tomó és Döme maximálisan odatették magukat, egyedi erényeiket csillogtatták.

Látva a derűs arcokat és a laza mozdulatokat, az volt az ember érzése, hogy sokan ki vannak éhezve erre a nosztalgikus zenei vonulatra. Nem kell tehát megvárni az újabb kerek évfordulót, hisz anno az ifiparkban is sűrűsödtek a Zenith-mulatságok. Szép ívben ugrották az ötvenes akadályt, és mivel már ők sem lesznek fiatalabbak, amíg lehet, pezsegjenek. A nem kis rajongói táborra nyugodtan építhetnek, a határ a sóstói csillagos ég horizontja. Boldog születésnapot, Zenith, sok ilyen „zenit” hallgassunk még!

- Ladányi Tóth Lajos -