A névadó szülőháza előtt az árvaházba vezetett az útjuk

Ajak - Erdély nevezetességei mellett a székely magyarok életével és hagyományaival is megismerkedtek.

– Ma is jó visszaemlékezni arra az ötnapos ki­rándulásra, amelyet a tanév vége felé – a Határtalanul program keretében – Erdélyben tölthettünk – mesélte az Ajaki Tamási Áron Általános Iskola hetedik évfolyamos diákjainak egyike, kiemelve: nemcsak Erdély nevezetességeivel ismerkedtek meg, hanem az ott élő székely magyarok életével és hagyományaival is.

– Meglátogattuk azokat a nagy városokat, ahol sok magyar él. Voltunk Kolozsváron Hunyadi Mátyás születési helyén, Székelyudvarhelyen a jelentős irodalmi és történelmi személyek emlékpark­jában, Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában.

A Tordai-hasadékban függőhidakon közlekedtünk és sziklát másztunk, körbesé­táltuk a Gyilkos-tavat, a Szent Anna-tavat, sósziklákban gyönyörködtünk a Medve-­tó mellett. A leghosszabb túránk a Békás-szoros bejárása volt.

Megajándékoztuk az árvákat

– Koszorúzással róttuk le a tiszteletünket Petőfi Sándor feltételezett sírjánál, illetve a madéfalvi veszedelem színhelyén. Eljutottunk Gyimesbükkre az ezeréves határhoz, ahol nemcsak az utolsó bakterházat, a Rákóczi várromot, hanem Erdély legkeletibb árvaházát is felkerestük, s az ott lakó gyerekeket megajándékoztuk.

Nemzeti szalagot kötöttünk

Testvértelepülésünkön, Farkaslakán, Tamási Áron szülőházánál rendhagyó irodalmi órát tartottunk, melynek keretében az író életéről és műveiről szereztünk bővebben ismereteket. Sírhelyénél nemzeti szalagot kötöttünk, majd a nemzeti összetartozás jegyében koszorút helyeztünk el a trianoni kopjafánál.

– Segesváron láthattuk, hogyan építkeztek a székelyek, de jártunk a magyarság legnagyobb búcsújáróhelyén, Csíksomlyón is.

- KM -

Ki volt Tamási Áron?

Székely volt, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzeletvilágát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra.

Székelyföldi kisvárosban érettségizett. Ki akart törni az elődök paraszti életformájából a városi-polgári életforma felé. Ezért megy a gimnázium után kereskedelmi akadémiára, majd banktisztviselőnek. Azután szűknek érzi Erdélyt, 26 éves korában kivándorol Amerikába. Írói magamagát Amerikában találta meg. A régi székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot, az irodalom azonnal felfigyelt rá: a romániai is, a magyarországi is.

Erdély hazavárta ezt a mindenkinél erdélyibb hangütésű írót. És a következő évben Tamási Áron haza is tért. Ettől kezdve javarészt Erdélyben élt a felszabadulásig, majd a felszabadulás után Magyarországon. Gyors egymásutánban jelentek meg novellás könyvei. Az olvasóknak tudomásul kellett venniük, hogy ez a tündéri bájú író a szegények igazságának kemény szószólója, aki még parasztfelkeléssel is rémíti az úri világot (Hajnali madár). Már a húszas-harmincas évek fordulóján nyilvánvaló volt, hogy Tamási Áron a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik. Egymás után jelentek meg regényei is, sikeres drámaíróvá nőtt.