Hatalmas sikert aratott a Sóstón forgatott film

Nyíregyháza - Egy gombostűt talán még le lehetett ejteni a Krúdy Art Mozi nézőterén január 11-én, de többet aligha, amikor ünnepélyes keretek között bemutatták Zsigmond Dezső Balázs Béla-, és Zolnai Pál-díjas filmrendező A sátán fattya című filmjét. A megyében élők részéről akkora volt az érdeklődés, hogy muszáj volt egy második előadást is műsorra tűzni, s ülőhely nem maradt üresen másodjára sem.

Szatmári emberek a vásznon

A díszbemutatón többen is tiszteletüket tették a stábból, s a rendezőn, és a főszereplőn, Tarpai Viktórián kívül ott volt a film forgatókönyvírója, Balogh Géza, vágója, Koncz Gabriella, hangmérnökei Belovári Tibor és Kapcsos Vince, valamint Becse Tamás közreműködő operatőr, Veér Károly dísz­lettervező, és Heves László fővilágosító. Persze jelen voltak mások is: az a tucatnál is több szatmári közreműködő, akik a színészek mellett élettel töltötték meg a történet fiktív, történelmi helyszínét, Halmost, a kárpátaljai falut.

Már a film fővárosi, december 11-én megtartott ősbemutatóján is telt házunk volt, a rendészek és a tűzoltók rémülten nézték, hogyan töltik meg a nézők zsúfolásig még az erkélyeket is az 550 férőhelyes Uránia Filmszínházban"

– tudtuk meg Zsigmond Dezsőtől.

Szinte a kezdetektől nyomon követtük a film életét, hiszen a legtöbb jelenetet itt, a Sóstói Múzeumfaluban forgatták, de most nem hagyhattuk ki a kérdést, milyen érzés a rendezőnek készen látni az immár önálló élet élő teremtményét?

– Ilyenkor vagyok nagyon beteg – árulta el nevetve – amikor már nem lehet változtatni, szembesülve azzal, miért nem sikerült így vagy úgy bizonyos jelenet, holott egészen másképpen terveztük. Miért ilyen a kép, a hang a zene, a rendezés? Egyetlen mentségünk az lehetne, hogy mi a támogatott, és az átlagos magyar filmek költségvetésének a tizedéből vagy a huszadából, sőt néha a századából csinálunk filmeket, és most se jutottunk volna sehová, ha nem segít a nyíregyházi és a megyei önkormányzat, vagy a múzeumfalu igazgatónője. Ha fel kellett volna építenünk egy olyan falut, amit időnként totálokban is bemutatunk, az a mi nagyon szerény költségvetésünkhöz képest milliárdokba kerül.

Hatalmas művészi erővel

Zsigmond Dezső azt is elárulta, melyik a kedvenc jelenete, amit ma és holnap se rendezne meg másképpen, csak ahogy filmben is látható.

– A filmbeli Tóth-család a fiát gyászolja, s feketébe öltözött férfiak és nők – virrasztva a test mellett – református egyházi énekekkel búcsúztatják a halottat. A virrasztók azok a szívemnek kedves – Túristvándiból, Tunyogmatolcsról, Tarpáról, Tiszacsécséről jött – szatmári emberek, akik statisztaként néha 6-8 órát is várakoztak a téli hidegben, hogy sorra kerüljenek. Közöttük van a történet Tarpai Viktória által megformált hősnője, Tóth Eszti, aki meghallja a málenkij robotból visszaérkező szerelme hangját, az egyetlen férfiét, akibe még kapaszkodhatna. Viktóriának el kellett játszania azt az őrületet, ahogy tiszta szívvel a szerelméhez fordul egy reménytelen pillanatban. Többek mellett úgy érzem, ennek a két drámai egységnek az össz­hangja ott remekül előállt.

S ha már Tarpai Viktóriáról szó esett, el kell mondani: elementáris erejű művészi teljesítményt láthattunk tőle a vásznon. Mintha a fiatal Törőcsik Mari színészi ősereje, játékának természetes jelenvalósága köszönne vissza.

Szívesen mesélt például a „szoptatós jelenetről”, lelkiekben rendkívül megviselte a helyzet, kénytelen volt egy kis szünetet kérni, hogy összeszedhesse magát. De mesélt azokról a hidegben forgatott pillanatokról is, a Tisza olcsvaapáti kanyarulatában, amikor Eszti, gyalog hazamenekülve az őt megrontó oroszoktól, a vízbe akarja ölni magát.

– A Tiszán télen sokkal hidegebb van, mint a parton. Két órán át forgattunk, s hiába próbáltak meg aláöltöztetni, szinte sokkos állapotban szálltam ki a csónakból, annyira átfáztam. Talán még soha nem vacogtam úgy, mint akkor.

KM-MJ

Harminc nap alatt forgatták

– Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai író története nem hiába női passió, mi is krisztusi időt futottunk, amikor filmre vittük, hiszen alig 30 nap alatt le kellett forgatnunk, ráadásul a legkülönbözőbb időszakokban, nem meghatározott sorrendben – mondta el Zsigmond Dezső filmrendező. – Igazodnunk kellett egy négy évszakos történethez, a színészek Nemzeti Színházas elfoglaltságához, és a szűkös anyagi lehetőségeinkhez. Nagyon nehéz dolga volt a színészeknek, Tarpai Viktória kérte is tőlem, hadd élhesse át elejétől a végéig ezt a történetet, tekintettel arra, hogy a monodráma főszereplőjeként már számtalanszor megtette. Ha történetesen 400 millió forintunk lett volna, vagy megépíthetjük a falut díszletként, ilyesmire is nyílik lehetőség. Így viszont csak a rövid, azonnali felkészülés maradt számára. Nagyra becsülöm, mert végig alázatosan és tiszta szívvel szolgálta a film lehetőségeit, és emiatt is kiváló lett az alakítás. A január 22-ei beregszászi díszbemutató után a film art mozikban, s reményeim szerint könyvtárakban és közművelődési intézményekben lesz elérhető, s egy év múlva – a Dunatáj Alapítvány és a támogató Gulág Emlékbizottság kérésének megfelelően – a televízióban is látható lesz.

[related-post post_id="3733552"]