„Milyen ember az olyan, aki az áldozatának a telefonját is kikapcsolja, s egy hónapig ott alszik a teteme fölött?”

Komoró - Csaknem egy hónapon át próbálta eltitkolni tettét a kegyetlen komorói férfi.

Egy 61 éves, meggyilkolt komorói férfi holttestére bukkantak hétfőn a rendőrök a lakásához tartozó nyárikonyha pincéjében, s nem sokkal később kézre került az elkövető is. A rend fenntartóinak nem volt túl nehéz dolguk, hiszen személyesen a gyilkos nyitott nekik ajtót, aki szűk egy esztendeje lakott albérlőként a házban. Áldozatát a nyári konyha alatti pincében rejtette el, a pince bejáratát le is lakatolta. Az elveszett kulcsra hivatkozva először el akarta terelni a rendőrök figyelmét a helyről, de abban a pillanatban megtört, amikor leütötték a lakatot. Az 53 éves, szintén komorói férfi mindent bevallott. Elmondása szerint február 8-án szóváltásba keveredett a sértettel, majd egy szögvassal többször fejbe ütötte. G. Sándor mindezt nem élte, nem élhette túl.

Úgy hírlik, vizes rongyokba bugyolálta, és áldozata száját is betömte a gyilkos.

„Biztos, hogy a pénzen szólalkoztak össze”

Szakadatlanul zuhogó eső, fakó színek, és megfoghatatlanul borongós hangulat fogadott kedden Komoróban, amikor egy gyilkosság nyomába eredtünk. Az egész olyan volt, mintha egy film noir-ban járnánk, s az érzés csak fokozódott, ahogy beljebb merészkedtünk az egyre sötétebb titkokat, ambivalens erkölcsiségű élettörténeteket rejtő eseményekbe. Pedig már ismert, könnyen átlátható alaphelyzet ismeretében indultunk útnak: a 61 éves komorói G. Sándort a saját nyárikonyhájában, heves szóváltás után agyonverte egy szögvassal a szintén helyi illetőségű, 53 éves L. Tibor.

A barkácsolásnak élt

Már februárban felfigyeltek rá a lakosok, hogy hirtelen eltűnt a falu egyik életvidám, nagyhangú figurája, akit mindenki ismert és kedvelt. S bár az a hír járta, hogy az egykori, második felesége temetésére ment el Tuzsérra, s ott is ragadt, valahogy sokaknak mégis furcsa volt ez az egész. Egy kevesebb, mint másfél ezer lelkes községben egyébként se tűnhet el így senki… Sándornak nem voltak Komoróban közelebbi hozzátartozói, de élnek a faluban rokonai. Hetek múlva, február vége felé már nekik is gyanús volt a dolog. A férfihoz szűk egy esztendeje költözött be L. Tibor, de őt hiába kérdezgették, mígnem fény derült a szörnyű titokra!

Az Úttörő utcai, valamikor szebb napokat látott ház most komoran árválkodik, mára meglehetősen sok sebet ejtett rajta a szegénység. Ottjártunkkor szomszédot nem nagyon találtunk, végül a szemközti oldalról egy férfi kissé vonakodva megosztott velünk pár információt. – Sándor és Tibor közmunkások voltak; a lim-lomjainak és a barkácsolásnak élő Sándor a nagy házban, Tibor a telek túloldalán álló nyárikonyhában élt.

A szomszéd utcában Varga Józsefet szállítottuk le a kerékpárjáról. Mint mondta, a 30 éve egyedül élő Sándor csak akkor kötekedett, ha ivott, Tiborral pedig gyakran összefutott a faluban. „Adj egy cigit sógor!” – kérte, én pedig adtam neki, s ment békével – mesélte Varga József, hozzátéve: a szegről-végről rokon elkövető legutóbb Záhonyból költözött haza az apjához és a testvéréhez, éppen abba az utcába, ahol állunk, de mivel többször megverte az öreget, kitették a szűrét.

Az atyai házat keresve ismerkedtünk meg Tasi Ferencnével, s abból, amit elmondott, egyre inkább tisztulni kezdett a kép. A közlékeny asszonytól tudtuk meg, hogy G. Sándor Budapesten hagyta első családját, ott egy fia született, majd összebútorozott egy tuzséri asszonnyal, ám végül tőle, Irénkétől is eljött. Az ő temetésére készült február elején.

Ittak, főzőcskéztek

– Jólelkű, tanult ember volt, választékosan beszélt, s ha megsértett valakit, az volt az első, hogy bocsánatot kérjen. Mindenkinek segített, jött nekünk tüzelőt pakolni. De nagyot hibázott, amikor befogadta ezt a csóresz, de gőgös, beképzelt Tibit, akivel kártyázott, ivott, meg főzőcskézett. Persze, egy ideje mondogatta Sándor, hogy Tibi tartozik neki, nem akar fizetni a lakhatásért, ezért ki fogja őt ebrudalni. Biztos, hogy a pénzen szólalkoztak össze!

– De kérdezem én, milyen ember az olyan, aki az áldozatának a telefonját is kikapcsolja, s egy hónapig ott alszik a teteme fölött? Február 8-án kiírta a Facebookjára, hogy „Nyugodalmas jó éjszakát!”, előtte két nappal pedig, hogy „Itt valaki alszik”, s olyan kijelentéseket is tett, hogy a Sanyit talán már levitte a Tisza – mesélte az egyik helybéli.

Aztán kiderültek egyéb részletek is. Így például az, hogy Tibor sokfelé megfordult albérlőként a faluban, de sehol nem akart fizetni, s hogy G. Sándor bátyja szintén tragikus halált halt: őt Záhonyban a volt feleség gyilkolta meg.

Az immár rendőrkézen lévő Tiborról azt mondták, verte a feleségét, ki is kötötte. Többnyire alkalmi munkákból tengődött.

Arról lemondtunk, hogy szóra bírjuk Tibor öreg, beteg édesapját.

Egy menthetetlen ember

G. Sándor eltűnését a távoli rokon, Sárkány Gábor jelentette be a rendőrségen március 3-án, de hallotta, hogy a körzeti megbízott már ezt megelőzően is vizsgálódott. – A múlt hét kedden Tibit is felhívtam, de azt hazudta, hogy Sándor éjszaka hazament negyedmagával, valamit bepakoltak az autóba és elhajtottak – mesélte, szemmel látható döbbenettel az arcán. – Végig ott voltam, amikor megtalálták, de nem akartam megnézni – tette hozzá csöndesen.

Utunkat a település polgármesterénél, Farkas Bélánénál zártuk. A faluvezető L. Tibort úgy jellemezte: olyan ember, akin egyszerűen nem lehetett segíteni, ha egy kis pénzhez jutott, „elfelejtette” felvenni a közmunkát.

Végül szó esett az elhunytról is: – Sándort nemrég iskoláztuk be, hogy ne 22800 forintos segélyből kelljen élnie. Mivel ráparancsoltam, hogy becsülje meg magát, 15 ember között négyesre vizsgázott. A múlt héten hozták ki a targoncás igazolványát. Hát, ezt már nem fogjuk tudni átadni neki… – mondta a polgármester.

MJ

Forrás: tenyek.hu

[related-post post_id="3786759"]