Mindenben a szépet látta meg

Nyíregyháza - Gyikó Gyula a nyugdíjas éveiben volt a legtermékenyebb, és minden stílusban könnyen alkotott.

Gyönyörű grafikák és festmények fogadták a látogatót a Kállay Gyűjtemény tegnapi kiállításmegnyitóján. Olyan alkotó munkáit mutatták be, akire egyformán igaz, hogy kevesen ismerték Nyíregyházán, és mégis meglehetősen sokan. Az utóbbiak közé leginkább azok tartoznak, akiket beavatott a művészetébe, és akik a képeiből szívesen vásároltak olykor-olykor. Bizony sokan voltak és vannak ilyenek a városban. Az 1922-ben Székesfehérváron született, de élete nagyobb részét Nyíregyházán töltő Gyikó Gyulát ugyan már bemutattuk olvasóinknak, de tehetségéről, sokszínűségéről, emberi és alkotói érdemeiről még így is keveset tudtunk. Mind ez idáig, ugyanis a gyűjteményben – ahol immár harmadik alkalommal adtak helyet fél-amatőr, már-már profi, helyi kötődésű alkotóknak – újabb ismeretekkel gazdagodhattunk.

Kivételes szépérzéke volt

A tehetséges festő, grafikus, restaurátor mintegy 1200 darabos életművét – amin belül csak festményből 800 készült – Balogh Géza festő- és szobrászművész méltatta, nagy vonalakban felvázolva az életutat is. Gyikó Gyula nem autodidakta módon lett termékeny alkotóvá. A 2. világháború alatt Iparművészeti Főiskolát végzett díszítő-festő szakon, és bár templomfestést tanult, ilyesmit a szocialista érában sohasem csinálhatott. A háború után került Nyíregyházára, és a Nyírvíz Szabályozó Társulásnál előbb rajzoló, 1948-ban viszont mérnök lett. Nyugdíjba is a vízgazdálkodási társulás igazgatójaként vonult. – A főiskolán minden kor festészeti formanyelvét megismerte, ezért sem jelentett gondot számára, hogy hol ilyen, hol olyan sítusban alkosson. Nem tartotta magát művésznek, gyakran emlegette, hogy „Barcsay Jenő se mondta magát csak festőnek”, és ezzel egyet is értett. Nagy alázattal, odafigyeléssel, türelemmel nyúlt minden témához, leginkább a táj, a természet és az ember, vagyis a valóság megjelenítése érdekelte. Az absztrakciót nem tartotta értéknek, így önmaga számára követendőnek sem. Kitűnően hegedült, s mint zenéhez értő, a kép egészét uralni tudta, a látvány egységességére törekedett. A vízügyi feladatokat ugyanolyan igénnyel látta el, és ha egy ipari létesítményt be kellett illeszteni a tájba, akkor is a szépérzékére hagyatkozott – mondta el az alkotóról Balogh Géza.

Gyikó Gyula korán elhunyt első felesége, Antonyák Éva is a művészettel jegyezte el magát, textiltervező és festő szakon végzett, gyakran közösen alkottak a férjével. Az asszony halála után a férfi újranősült, és közel három évtizeden át élt boldogságban második feleségével, Banner Évával haláláig, 2004-ig.

Szívesen kalandozott határ­területekre is. Mintegy 50 gimnáziumi tablót tervezett, szórakozóhelyeket vagy éppen gyermekszobákat dekorált, ha felkérték. Értett a könyvkötészethez, ráadásképpen szenvedélyes fényképész volt. A család Luther utcai házában ma is plafonig érnek a szebbnél szebb alkotások, festmények, ornamens-tanulmányrajzok és más grafikák, amelyekből több megvásárolható. A kiállításon az a legendás Greta Garbo-rajz is látható, amit szintén közösen készítettek az első feleségével, és 300 ezer forintért sem akart tőle megválni.

Sokakat tanított rajzolni

A kiállítási anyagot a gyűjtemény rendelkezésére bocsátó házaspár, Gyikó Éva és férje, Varga László néhány anekdotát is felidézett lapunknak. A nemrég elhunyt dr. Dohanics Sándorral például olyan jó viszonyt ápoltak, hogy még egy autót is fenntartottak közösen. Közel negyven évig éltek egy lakásban, de kenyértörésre soha nem került sor. Számos művésszel kötött barátságot, szívesen vásárolt tőle Horváth Endre is, a tízforintos grafikájának tervezője. Imádta sóstói telkét, sokakat tanított rajzolni, 25 évig volt tanítványa minden ellenszolgáltatás nélkül egy heilbronni hölgy, akinek Gyikó Gyula tanította meg az akvarelltechnikát. A hölgy ma képeslapot tervez, jól megél belőle, és hálából minden évben ellátogat a családhoz. Mestere gyakran mondogatta viccesen, ha valakit lustálkodni látott: „A legjobb nem csinálni semmit, és még azzal is érdemes várni egy kicsit.” Ellenben ő még a halála napján is mindvégig dolgozott.

MJ