Helyi közélet

2019.03.05. 14:55

Ráébreszteni a zsigeri gyötrelmek súlyára

Nyíregyháza - A történelmi dokumentumfilmek kiváló eszközei a magyar történelem megismertetésének.

Nyíregyháza - A történelmi dokumentumfilmek kiváló eszközei a magyar történelem megismertetésének.

„A film nézése közben azon gondolkodtam, milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk már nem kell ilyesmit átélnünk.” „Megkérdeztem a nagymamámat, és elmondta, hogy a nagypapám is fenn állt egy ilyen szerelvényen, de neki három barátjával együtt sikerült menet közben felcsavarozni a vagon padlóját és megszökni.” „Nehéz lehetett 18-20 évesen kényszermunkára menni, és -40, -50 fokban dolgozni megfelelő étel és ital nélkül. Én biztosan nem bírtam volna.”

A felismerés döbbenete

Ezeket a mondatokat középiskolások, felső tagozatos általános iskolások mondták el, miután megtekintették Pilló Ákos Elrabolt évek nyomában című filmjét. Az alkotásról nemrég, a kommunizmus áldozatainak emléknapján részletesebben is szóltunk, bemutatva a mű három idős szereplőjét, akik az elhurcoltatásról meséltek a kamera előtt. Nem tudtunk viszont kitérni az értékes dokumentum ugyancsak érdekes utóéletére. Erről az ünnepségsorozat után mesélt lapunknak Czank Szilvia, a film producere.

Azon túl ugyanis, hogy a filmszalagnak köszönhetően meg akarták örökíteni az idős bácsik személyes történetét, volt egy másik fontos célja is a filmek: az eltagadott magyar történelmi múlt megismertetése a fiatalokkal, amiről vagy semmit se tudtak, vagy keverték a holokauszttal.

– Nem sokkal a 11 hónapos fáradságos előkészítés és forgatás után, amikor 2017-ben megtartottuk a film díszbemutatóját Gergelyiugornyán, szinte mindjárt szervezni kezdtem a rendhagyó történelemórákat a megye iskolái számára. Amint felvettük a kapcsolatot az igazgatókkal, sorra jelentkeztek a történelemtanárok is, akiknek nagyban segítette a munkáját ez a film. Ennél alkalmasabb forrást ugyanis aligha találhattak volna a málenkij robot témaköréhez, amikor a túlélők maguk mesélik el a szörnyűségeket. Eddig sikerült elvinnünk Nyíregyháza, Mátészalka, Vásárosnamény és Kisvárda néhány iskolájába, de még messze nem jutottunk el vele mindenhová. Mivel párhuzamosan könyv is készült, mindenhová vittem kettőt ajándékba, s ma már az ország összes könyvtárának és levéltárának juttattunk belőle. Megvallom, az elején egy kicsit izgultunk, hiszen nem könnyű ma már a nagyobb gyerekek figyelmét lekötni még egy filmmel sem, de a mű beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Talán a jól felépített dramaturgiájának is köszönhető, hogy a drámai felütés, az informatív folytatás, a lezárás előtti feloldás, majd a drámai befejezés után – amikor Gyarmati Géza bácsi elsírja magát – rendre beállt a döbbent csend. Amikor meglátták a bácsi igazolványát, benne az életkorával, egyszerre sokan megértették, hogy olyasmi idős volt, mint most ők.

Milyen jó hallani őket

Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnáziumban a vetítés után felállt egy kárpátaljai fiú, és olyan beszédet tartott, hogy a döbbenet lett úrrá mindenkin. „Ti azt el se tudjátok képzelni, még egy filmen keresztül sem!” – ébresztette rá a társait a zsigeri gyötrelmek súlyára.

Egy valamit ugyancsak nem meséltünk el eddig: amikor a film készült, Czank Szilvia is kapott egy ajándékot a családjától, mégpedig a régen elhunyt nagyapja magnóra mondott élettörténetét. Akkor döbbent rá, milyen jó, hogy még hallhatja a hangját annyi év távlatából.

MJ

Ezek is érdekelhetik