A megyei vadásznapon a Magyar Vadászatért érdeméremmel ismerték el Vinnai Attila kiemelkedő és sokoldalú munkáját. Szerteágazó tevékenységet végez a Bujon élő szakember, hiszen a helyi Táncsics Vadásztársaság hivatásos vadásza és vadászmestere, a megyei vadászszövetség vadászmestere, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hivatásos vadászok szervezetének az alelnöke is immár a harmadik ciklusban.

Kaszálta az árokpartot

Az elismerés átvétele után arról faggattuk, hogyan kezdődött a kapcsolata a természettel, a vadászattal.

– A rokonaim között nem voltak sem hivatásos vadászok, sem sportvadászok, tehát nem volt olyan családtag, aki belém oltotta volna a természet iránti vonzalmat. Gávavencsellőn nőttem fel, de Bujhoz is kötődtem az anyai nagyszülők révén, sokat tartózkodtam ott gyermekként. Harmadikos voltam, amikor megkaptam az első házi nyulamat, onnantól datálható az állatok iránti kötődésem, az állatokról való gondoskodás, hiszen az én kötelességem volt a takarmány beszerzése. Füvet gyűjtöttem, ha pedig kellett, kaszáltam az árokpartot. Gondolom, mindezek alapján szerettem meg a természetet – elevenítette fel a régi éveket Vinnai Attila.

– Édesanyám szerint az általános iskolában úgy negyedikes lehettem, amikor azt mondogattam, hogy erdész vagy vadász leszek felnőtt koromban. Gyermekként még nem tudtam élesen elkülöníteni, hogy mit csinál az egyik, s mit a másik. Nyolcadik osztályban a továbbtanuláskor elsőnek megjelöltem a szegedi erdészeti középiskolát, másodiknak pedig a csongrádi Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskolát. Végül ez utóbbiba vettek fel, ahol 1987 és 1991 között elvégeztem a hivatásos vadász és vadtenyésztő szakot. Mint gyakornok tanuló, a gávavencsellői vadásztársaságnál kezdtem el dolgozni 1987-ben, az utolsó évemet pedig Óhután töltöttem egy nagyvadas területen. A buji Táncsics Vadásztársaságnál 2001 óta dolgozom mint hivatásos vadász, 2002-től pedig a vadászmesteri tennivalókat is ellátom. Később szakmailag még képeztem magam: a Debreceni Egyetem vadgazdamérnöki szakán szereztem felsőfokú képesítést 2008-ban.

A felkelő nappal ébred

Vajon hogyan telik egy hivatásos vadász napja?

– A felkelő nappal együtt ébred a hivatásos vadász is. Kimegy a területre, tesz egy kört, függetlenül attól, hogy milyen szezonális tennivalói is vannak. Külön felkészülést jelent, amikor vendéget vadásztatunk, hiszen előzetesen meg kell figyelni a vadat, s a területet is elő kell készítenünk. Hasonló a helyzet az apróvad vadászatánál is, csak ott nem figyeljük meg előzetesen a vadat, hanem az etetési helyhez koncentráljuk a vadászatot, kijelöljük a vadászat irányát, megszervezzük a tennivalókat. A terület bejárásakor figyeljük a vadkárokat is, s a károk mértékének arányában átgondoljuk, hova kell a vadkárelhárítást szervezni. A vadkár megelőzése és az apróvadállomány védelme érdekében helyezünk ki csapdákat is, amiket rendszeresen ellenőrzünk. Ha vadtenyésztést is végez a vadásztársaság, az állatok napi etetése, itatása, gondozása is feladat. Ha vadbaleset történik, menni kell az elpusztult állat tetemét elszállítani.

Milyen üzenete van a Magyar Vadászatért érdeméremnek?

– Ha az ember elvállal egy feladatot, nem az elismerésért csinálja, de tagadhatatlan, jó érzés, ha elismerik munkáját. Különösen kedves gesztus, ha ezt az elismerést a nagy nyilvánosság előtt, a kollégák körében adják át. A kitüntetés további hatékony munkára ösztönöz. Váci Mihály Még nem elég! című versének mondanivalója nap mint nap ott lüktet bennem: Nem elég vágyakozni, nem elég álmodozni valamiről, de tennünk is kell érte. Az akadályoktól nem kell meghátrálni, kitartóan kell végezni a feladatunkat, s akkor előbb-utóbb beérik a munkánk gyümölcse.

Átadni a stafétabotot...

Mint a beszélgetés elején megtudtuk, nem volt Vinnai Attila családjában vadász, aki hatással lett volna a pályaválasztására. Vajon ő át tudja-e adni valakinek a stafétabotot?

– A fiamat érdekelte 10–12 éves koráig a vadászat, de amikor már közelebbről, hajtóként is megismerkedhetett volna vele, már más kötötte le az érdeklődését. Abban bízom, hogy azért csak van egy általam kialakított irányvonal, egy zsinórmérték, ahová később még visszakanyarodhat. Most 18 éves, az érettségi a legfontosabb a számára. Remélem, a felsőfokú tanulmányokat követően hiányozni fog számára ez a világ, ez a közösség, s lesz valamilyen kapcsolata a természettel, a vadászattal.

MML