Vihar Mátészalkán – „Csak sírtam és sírtam tehetetlenségemben, belebetegedtem a történtekbe”

Máig sem tudtam túltenni magam azon, milyen nagy károkat okozott mifelénk, Mátészalkán (is) a vihar – írta olvasónk.

Illusztráció: Mátészalka a vihar után

Fotó: Dodó Ferenc

Pusztított a szél

A férjemet, aki nagyon szerette a családját, és köztiszteletben álló ember volt, két éve temettem el. A szép síremléket, amit csináltattam neki, darabokra törte egy nagy fa, ami a vihar miatt borult rá a sírkőre a temetőben. A kertünkben is siralmas látvány fogadott: a szél kidöntötte a nagy diófát, ami a melléképületre esett. Alaposan összetörte a tetőt, sok cserepet, még a kupást is lehajigálta az épületről, ezért beázott a helyiség.

A korai termésű meggyfánkon mintegy 30 kg termés volt, egyetlen szem gyümölcsöt sem hagyott rajta a vihar! A garázsunk lemeztetőjét is letépte. Csütörtöktől szombat délutánig nem volt áram, a hűtő- és a fagyasztószekrényben tönkrementek a húsok, zöldségek, gyümölcsök, finomságok.

Büszkesége a családja

Csak sírtam és sírtam tehetetlenségemben, belebetegedtem a történtekbe. Bízom a Jóistenben, hogy elég erőt ad nekem ahhoz, hogy túltegyem magam a sok veszteségen és a félelmen, amit az ítéletidőben átéltem.

De hogy a sok panasz után az örömömnek is „hangot adjak”: az idén nyáron ünnepelték a 25. házassági évfordulójukat a lányomék: Cseppentő Ildikó és Szabó József. Három gyermekükre, szeretett unokáimra szintén boldogan és büszkén gondolok, hiszen jó nevelést kaptak, Dóra és Máté egyetemre jár, Zsófi középiskolában tanul, mindannyian szeretnek zenélni, néptáncolni. Vallom, hogy – miként ezt egyik versemben is megírtam – a szeretet a legfontosabb a világon.

„Az egyik legmélyebb titka az életnek, hogy legértékesebb tetteink azok, amelyeket másokért teszünk szeretettel. Önzetlenül tegyük a jót és a szépet, így a Jóisten is megsegít minket, és sokkal boldogabbak leszünk.”