design

2019.10.17. 07:00

Algapavilonnal a levegőszennyezés ellen

Szereti a lehető legtöbb területen próbára tenni magát a tehetséges formatervező.

A kisvárdai születésű Miklósi Ádám már fiatalon beírta magát a tehetséges újítók nagykönyvébe, méghozzá egy fotobio-­reaktorral, közismert nevén egy algapavilonnal. Így ha az általunk is bemutatott dizájner szánkóját idevesszük, többszörösen rászolgált, hogy büszkék lehessünk rá. Ha valaki többre hivatott másoknál, az általában már gyermekkorban megmutatkozik.

Ádámra pedig akkor ráirányult a figyelem, amikor tizenévesen bebizonyította, milyen remekül rajzol. Persze válhatott volna képzőművész belőle, ám mivel barkácsolni, bütykölni is szeretett, osztályvezető-főmérnök édesapja segítségével végül rátalált a neki való pályára.

A skandináv látásmód

– Édesapám mutatta meg, hogy létezik formatervezői szakma. Ő is vette fel a kapcsolatot a soproni egyetemmel, ahonnan kedvcsinálóul diplomakiadványokat küldtek. Innen már szinte egyenesnek volt mondható az utam. A tanáraim – látva lelkes szorgalmamat és elhivatottságomat – rendszeresen versenyekre küldtek, s mire elvégeztem az alapszakot, már tudtam, a tanulmányaimat Európa egyik legjobb dizájnegyetemén, a svédországi Göteborg­ban akarom folytatni.

Miklósi Ádám

Nem divatos karriercélok – minél nagyobb jövedelem, külföldi munkavállalás – motiváltak, inkább

a világ legmeghatározóbb irányzatát, a skandináv látásmódot szerettem volna a magamévá tenni.

Arrafelé ugyanis úgy terveznek meg mondjuk egy széket, hogy háttértörténetet „írnak” neki. Kitalálják, milyen érzelmi, esztétikai hatást kell kiváltania a fogyasztóban, szoros kötődést teremtve. Így tették naggyá a közismert lakberendezési áruházukat is szerte a világban – mondta el Ádám.

Elárulta, hogy elsősorban konyhai, illetve egészségügyi készülékek tervezésére szakosodott. Ez utóbbi ilyen családi háttérrel – az édesanya elismert gyermekgyógyász főorvos, az édesapa ugyanabban a kórházban műszaki osztályvezető, a testvére pedig szülész-nőgyógyász – csöppet sem meglepő. Még az iskolapadot koptatta, már akkor több nemzetközi cég látóterébe került, végül egy svájci vállalat ajánlatát elfogadva egyenesen a mély vízben találhatta magát.

Amire a legbüszkébb

– A svájciak úgy néztek ki maguknak, hogy indultam az egyik legrangosabb hallgatói pályázaton, és a döntőbe is bekerültem. A pályázatot kiíró elektronikai cég igen nagy hírverést csapott, még a prezentációkat is közvetítették. A témakör az intelligens mobilitás címet kapta, amire egy konyhai szuvidáló­készülékkel indultam.

Ebben vákuum alatt, elkülönített vákuumkapszulákban, alacsony hőfokon készül az étel a szokásosnál hosszabb ideig. Így magasabb marad a táp­anyagtartalma, ízletesebb is, és nem szárad ki benne mondjuk a csirkemell se. Máig erre vagyok a legbüszkébb – vallotta meg Ádám, hosszan elgondolkodva, amikor a „dolgozat” háttértörténetéről faggattuk.

– Nehéz megmondani, de itt talán az inspiráció jelentette a háttértörténetet. Vannak tárgyak, ilyen például egy autó is, amelynél nehéz megmondani, mitől is tetszik, egyszerűen egyéniségük van.

Miklósi Ádám ma már – miután közel három éve hazaköltözött, Budapesten startupcéget alapított, és szabadúszóként is jelen van a munkaerőpiacon – mindenfélét tervez a konyhai eszközök mellett, legyen szó akár macskabútorról, laboratóriumi, egészségügyi eszközről vagy elviteles kávéspohárról. Jelenleg olyan infravörös technikával működő, hordozható fűtőtesten dolgoznak, amely ugyanabban a helyiségben akár több felhasználó hőigényét is ki tudja szolgálni, úgy irányítva a hőt, akár egy elemlámpa a fényt.

Egy lélegzetnyi remény

Persze, ne feledkezzünk meg a korai sikerei közül a legnagyobb visszhangot kiváltó algapavilonról se, aminek az elkészítéséhez közel 20 szakemberrel, például építésszel, biológussal, környezetpszichológussal is konzultálnia kellett. – A pavilon a svédországi egyetemi tanulmányokat lezáró, több tudományágat átfogó kutató- és diplomamunka volt.

Több díjat is nyertem vele, amiben bizonyára a napi témának számító klímakérdés is szerepet játszott. Egy tórusz formájú, csavart szerkezetet terveztem, amit több irányból is elér a napfény. A rácsozaton futó csövekben kering a tápközeg, a középpontban pedig az algák felveszik a szén-dioxidot, és „kilélegzik” az oxigént.

Ahol a tóruszt nem éri fény, ott töltik az alvási fázis idejét. Sajnos, bármilyen népszerű – nem egy cég érdeklődött már, hol vásárolhatja meg –, ez még nem késztermék, csupán egy kreatív koncepció.

– Egyszer talán, ha több időnk és kapacitásunk is lesz, eljuthatunk vele a teljes megvalósításig – zárta a sikertörténetét Miklósi Ádám.

MJ

Ezek is érdekelhetik