102 évesen hunyt el a császárszállási Kiváló Vasutas

Ács István még a Magyar Királyi Államvasutaknál tett értelmességi vizsgát.

102 év a vasút történetében sem kevés, hát még egy ember életében. Ács István nyugalmazott császárszállási állomásvezető 40 évet a szolgált a vasútnál, február 3-án töltötte volna be a 102. életévét.

A Szegeden töltött iskolaévek után a Magyar Királyi Államvasutak Debreceni Üzletvezetőségén tett sikeres „értelmességi vizsgá”-t követően vették fel a vasúthoz, és 1939 júniusában kezdett el dolgozni mint forgalmi szolgálattevő. 1940 áprilisában Királyházára (ma Ukrajna), 1943 októberében Érszakácsiba (ma Románia) helyezték. Innen vonult be katonai szolgálatra Szombathelyre, majd Jákon szolgált a háború végéig.

1945 júniusától Kemecsén volt forgalmista, majd Sóstóhegyen, Császárszálláson, majd ismét Kemecsén. 1954. április 8-án állomásvezetői megbízással Császárszállásra helyezték, ahol nyugdíjazásáig, 1978. április 30-áig teljesített szolgálatot.

Szolgált a szó átvitt és igazi értelmében is, munkaszeretet, kötelességtudat, pontosság jellemezte. Precíz, fegyelmezett munkát követelt meg beosztottjaitól, de személyes példát is mutatott. Menetjegykiadás, pénztárzárás, tolatás, élőállat-feladás, építőanyag-kirakodás, cukorrépa-szállítás, fuvarlevelek kiállítása, ellenőrzése, az állomás épülete előtti virágosítás, menetrend, díjszabás- stb. táblázatok készítése forgalmi irodába, a váróterembe – mindenütt ott volt a szeme, a figyelme. Közben az állomásra gyakorlatra beosztott fiatalok tucatjaival foglalkozott főnöki szigorral és apai szeretettel.

Munkájához elméleti alapot a folyamatos tanulás adott. Állomásvezetői tanfolyamra járt, munka és család mellett levelező tagozaton elvégezte a vasútforgalmi technikumot Szegeden, munkavédelmi, balesetelhárítási és biztonságtechnikai továbbképző vizsgát tett.

Munkájára a Debreceni Igazgatóságon is felfigyeltek: 1966-ban „Kiváló Vasutas” miniszteri kitüntetésben részesült, amelyet vezérigazgatóságon vehetett át, 1966-ban, 1970-ben és 1976-ban „Kiváló dolgozó” kitüntetést kapott.

1978. április 30-án lett nyugdíjas a munkatársak, utasok, falubeliek, mindenki Pista bácsija. Napjai azóta is tevékenyen teltek. Igazi ezermesterként élvezettel javított, szépített mindent a környezetében, olyan szakszerűen, mintha asztalosként, lakatosként vagy elektroműszerészként dolgozott volna. Jutott ideje a fotózásra, a hosszú téli estéken az olvasásra is. Felesége halála után lányai és családjaik töltötték meg a napjait, mígnem a Teremtő 2020. január 28-án hazahívta.