Hangosan mondták az imát a fogvatartottak

„Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött” – olvasható Szvetlana Alekszijevics tavaly megjelent, Csernobili ima című könyvének címlapján.

Az író megrázó könyvében a túlélők szólalnak meg: katonák, akik részt vettek a mentésben, és az áldozatok hozzátartozói.

Ezt a közel 400 oldalas dokumentumregényt vette nagyító s tette mikrofon alá a megyei büntetés-végrehajtási intézet hat fogvatartottja, hogy szakmai irányítás mellett, az „Ülünk” és olvasunk jóvátételi program keretében, hangoskönyvvel ajándékozhassák meg a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületét.

Jó nagyot szólt a hangoskönyv

A nyíregyházi börtön falai között rendezett, keddi, ünnepélyes átadáson Turóczi János bv. őrnagy ismertette: a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közösen indította útjára a 4,200 milliárd forint európai uniós, vissza nem térítendő támogatásból megvalósuló, 2020 nyaráig tartó, „Fogvatartottak reintegrációja” című kiemelt EFOP-projektet.

Ennek keretében együttműködési megállapodást kötött a bv. és az egyesület, januárban megkezdődtek a hangfelvételek, majd elkészült a hangoskönyv, amely immár a civil szervezet minden tagja számára elérhető egy internetes felületen.

Szimbolikus jóvátétel

– A jóvátételi program célja a fogvatartottak felelősségvállalásának elősegítése, a közösségi értékek iránti elköteleződés erősítése, valamint a helyi közösség érzékenyítése.

Fogvatartottjaink a bűncselekményeik elkövetésével okozott kárt szimbolikus módon, a helyi közösség javára úgy kívánták jóvátenni, hogy a vak és gyengén látó emberek számára, szabadidejükben, önként hangoskönyvet készítettek.

A felolvasás 10 alkalommal, 67 órán át tartott, a munkálatokat az EFOP-tanácsadó és az egyesület is segítette, utóbbi speciális eszközökkel (mikrofon, hangkártya) járult hozzá a közös sikerhez.

Ráhangolódtak a feladatra

– Hát, nem egy romantikus lányregény, az egyszer biztos! – mutatott a Pálfalvi Lajos fordításában megjelent vaskos könyvre a számítógép mögött helyet foglaló, rabruhát viselő Balogh Tibor, aki a hangoskönyvkészítés technikai munkálataiban vállalt főszerepet.

– A csernobili katasztrófa története nem volt ismeretlen a számunkra, a személyes drámák, a döbbenetes leírások azonban sokkal közelebb hozták hozzánk mindazt, ami akkoriban történt, és sajnos máig velünk él.

A felvételek alapvetően jó hangulatban teltek, de nem egyszer előfordult, hogy újra kellett rögzíteni egy-egy részt, mert az előadónak elcsuklott a hangja… – mesélte Tibor, majd hozzátette: büszke rá, hogy egy nagyszerű csapat tagjaként valami jót tehetett másokért, s bízik benne, hogy minél több látássérült „fellapozza” majd a Nobel-díjas fehérorosz írónő sokatmondó könyvét a weben.

– Az új hangoskönyv immár a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége digitális könyvtárát gazdagítja, amelyhez tagjaink (is) egy telefonos applikáción keresztül juthatnak hozzá.

Országos tevékenységeket is végző megyei egyesületünk mintegy 80 ezer sorstársat képvisel, és több mint 10 éve működtet hangstúdiót a megyeszékhelyen, ahol számos tematikus hangoskönyv készült már nyíregyházi közszereplők és magánemberek közreműködésével.

Örülünk az újabb irodalmi kincsnek, a Csernobili imának – nyilatkozta Nemes-Nagy Tünde, a vakok és gyengénlátók megyei egyesületének elnöke.

Kiérlelt férfihangok

Nem ez volt az első (és természetesen nem is az utolsó) jó cselekedet a börtön falain belül, illetve kívül: tavaly év végéig 24 börtön 30 objektumában 126 jóvátételi programot teljesítettek a „Fogvatartottak reintegrációja” projekt keretében hazánkban.

Korábban például a Csatorna utcai állatotthon, valamint az Északi temető területén vállaltak tereprendezési munkákat a szabadságuktól megfosztott, jogerős büntetésüket töltők.

– A hangoskönyvprojekt ezúttal szellemi feladatok elé állította a kiválasztottakat. Igen, a projektben részt vevő önként jelentkezők közül ugyanis csak azok ülhettek mikrofon mögé, akiknek nem okozott gondot a folyamatos, értő olvasás, kellemes a hangorgánumuk, képesek megfelelően artikulálni, kellő átéléssel előadni a papírra vetett sor(s)okat! – hangsúlyozta Marsó Mária EFOP-tanácsadó.

A rendvédelmi alkalmazott azt is elárulta: a fogyatékkal élőket képviselő civil szervezet vezetősége ragaszkodott hozzá, hogy a kiválasztott mű érdekes, sokakat megszólító, nemes üzenetet hordozó, bestseller­gyanús, kortárs irodalom legyen, annak pedig külön örültek, hogy kiérlelt férfihangok tolmácsolásában fognak megelevenedni a sorok.

„Ültek” és olvastak…

– Mivel a Csernobili ima jellegénél fogva igen sok fehérorosz nevet tartalmaz, szükségünk volt egy ukrán anyanyelvű fogvatartott bevonására is. Döbbenten hallgattuk, amikor elmesélte, hogy ő bizony személyesen is járt azon a területen, amiről Szvetlana Alekszijevics ír, ráadásul az atomrobbanás előtt és után is!

A péntek délutáni és szombati felolvasások nem kevés fegyelmet, figyelmet és felkészültséget igényeltek a fogvatartottaktól (Tibor, Zsolt, Gábor, Tibor, István, Gábor), a „fiúk” pedig nem okoztak csalódást: lelkiismeretesen, egy emberként, egymás munkáját segítve dolgoztak azon, hogy „nagyot szóljon” a hangoskönyv! – szolgált újabb kulisszatitkokkal Marsó Mária.

PI