Egy kötetben megyénk kincsei, értékei

Az elmúlt napokban belelapozhattam abba a kemény fedeles, 168 oldalas kötetbe, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye értékeit, a megyei értéktárba felvett kincseit szedi csokorba.

A friss, még szinte nyomdaszagú könyv hivatalos bemutatója a koronavírus-járvány miatt várat magára, de hamarosan megismerheti a nagyközönség is. Az impozáns kiadvány megyénk kulturális, természeti és épített örökségét, összesen 127 megyei értéket mutat be, egy újabb mérföldkő abban a munkában, amit a megyei értéktárbizottság indított útjára immár hetedik esztendeje.

– Mindenképpen szerettünk volna egy pillanatfelvételt arról, hol tart az értékgyűjtő munka megyénkben.

Az Érték – Örökség – Összetartozás magában rejti, miért fontos az utókor számára feltárni, gyűjteni és megmutatni a helyi közösségek értékeit, hagyományait, identitásunk alapját.

– Szakmailag alapos, külső megjelenésre igényes mű jött létre, úgy vélem, a családi könyvtárban is helye van egy ilyen különleges albumnak.

– A rengeteg képpel illusztrált, magyar és angol nyelvű kiadvány komoly szerepet játszhat a megye turisztikai kínálatának bemutatásában is, hiszen az értéktármozgalom egyaránt magában hordozza a települések gazdasági és társadalmi megerősödésének lehetőségét – fogalmazott Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke, a megyei értéktárbizottság elnöke, aki szerint, ahogyan gyarapodik a megyei értéktárlista, úgy lesz folytatása a kötetnek is.

Csutkai Csaba és Bene János összeszokott szerzőpáros, a megye történelméről, kulturális örökségéről szóló munkákban rég letették kézjegyüket. A mostani kooperációt Csordásné Szikora Erzsébet segítette, a projektet a megyei közgyűlés elnöke, Seszták Oszkár kiemelten támogatta, a fő mecénás az Agrár­minisztérium volt.

„Megtisztelő munka volt”

– Kölcsey Ferenc, Bessenyei György, Krúdy Gyula vagy Vasvári Pál életét és munkásságát nem kis feladvány alig több mint kétezer karakterbe sűríteni – jegyezte meg Bene János történész, akitől megtudtuk, minden egyes megyei értéket azonos súllyal szerettek volna bemutatni a könyvben, azért volt a leírásoknál terjedelmi megkötés.

– Mindazonáltal érdekes és izgalmas feladat volt írni egyik nap a császlói somfáról vagy a cégénydányádi ősparkról, majd dr. Margócsy József szellemi hagyatékáról, a milotai dióról, a paszabi szőttesről vagy a kispaládi református templomról, hogy az épített értékeinket is megemlítsem, hiszen korábban éppen ezen a területen dolgoztunk együtt Csutkai Csabával, akinek a „szemén keresztül” nem mindennapi módon láthatunk dolgokat – vezette fel szerzőtársát a történész.

S valóban, olyan, mintha visszautaznánk az időben, amikor rápillantunk a beregdaróci betlehemes játékról készült fotóra, elmerülünk a szabolcsi földvárat körülölelő naplementében. Vajon miről gondolkodhat Krúdy az árnyas fák tövében, hogyan is őrölhették hajdan a búzát a tarpai szárazmalomban? Keringenek fejünkben a kérdések a kötet képi anyagát szemlélve, miközben a portrékat lapozva örömmel állapítjuk meg, hogy tökéletesen visszaadják a fotón szereplő, ma is köztünk élő alkotók egyéniségét, személyiségét.

– A műemlékek, főleg a templomok nagyon közel állnak hozzám, ezt korábban is elmondtam a Házadba léphetek sorozatnál, ennél a könyvnél viszont sokrétű feladata volt a fotográfusnak, hiszen alaposan körbe kellett járni a témákat.

Nem volt könnyű egyetlen képet kiragadni a sorozatból és azzal illusztrálni egy-egy megyei értéket, mert szerintem nagyon fontos egészében és részleteiben egyaránt megmutatni a témát, legyen az egy épület, egy tevékenység vagy egy fogalom.

– Ugyanis alapos megfontolást igényel például a Kedvesház pedagógiáját vagy a megyei Prima díj küldetését kifejezni egyetlen képpel. Így hát sok esetben megkeresem azokat a részleteket is, amelyek izgalmasak lehetnek mind képi kompozícióban, mind hitelességábrázolásban – summázott Csutkai Csaba.

KO