Nem vész el egy régi érték

2020.08.06. 16:24

A nagyhalászi Bicebóca új élete

Az egykori Külvégesi iskola tetőszerkezete mellett a homlokzat is megújul.

A településen mindenki csak kis Bicebócaként ismeri azt a domborművet, amely az egykori általános iskola falát díszíti Nagyhalászban. Az régi épület tetőszerkezete és homlokzata megújul, így az 1928-ban készült alkotást is restaurálják.

„Szinte beleszürkült a homlokzatba a Külvégesi iskolán a Bicebócánk, de most már új színekben pompázik” – mondja Orosz Károly, Nagyhalász polgármestere, amikor elmegyünk az egykor a református egyház kezelésében lévő iskola épületéhez, hogy megnézzük a felújítást.

Valóban, aki olvasta valamikor a Móra Ferenc által halhatatlanná örökített kis bicebóca történetét, valahogy ilyennek képzelhette el Pálistók Peti alakját. Annál is inkább, mert ő is iskolás kisfiú volt, mint ahogy a nagyhalászi épület homlokzatán baktató gyerekalak.

Az épület már régóta nem gyerekzsivajtól hangos. Az önkormányzat kezelésében lévő hatalmas ház és a hozzá tartozó öthektáros telek most a közmunkaprogramban hasznosul, ez a munkások telephelye, ahol pihenhetnek, és ahol a felszereléseket is tárolják.

Két mester munkája

– A tető héjazatát cseréljük ki éppen az egykori iskolaépületen – sorolja Orosz Károly. – A homlokzaton ekkor láttuk meg, hogy a domborművet körülvevő fafaragás már teljesen elrothadt, menthetetlen. Mégsem akartuk, hogy ezt a ránk maradt emléket eldobjuk, ezért megkértük a nagyhalászi asztalos- és ezermestert, Hajdu Attilát, hogy készítsen egy másolatot. A dombormű restaurálására a nyíregyházi Tajdi Gyula festőművész vállalkozott. Azt nem tudjuk biztosan, hogy eredetileg is ugyanilyen színekben pompázott-e a mi Bicebócánk – őt én neveztem el így a gyerekkori olvasmányaim után –, de nagyon korhűnek tűnik.

Ilyen volt, ilyen lett | Fotó: NK

– Azt szeretném, ha pénteken már festhetném a fafaragást – mondja Hajdu Attila, amikor felkeressük a műhelyében. – Kedd éjszaka akkora eső esett, hogy a takarófóliáról csak úgy merni kellett a vizet.

Számomra ez a munka egy kicsit kikapcsolódás is a segítség mellett. Több faragványom is van a város több pontján.

– Ha viszont ezzel a munkával végzek, akkor a másik szenvedélyem, a méhészet következik. A pergetés már megvolt, és a kis rovarok csak a vadvirágokról tudnak virágport gyűjteni. Eddig ők etettek minket, most én fogom táplálni őket.

Kohn Mór hagyománya

– Az iskola 1928-ban épülhetett, legalábbis egy felirat erre utal – folytatja a nagyhalászi polgármester. – A tetőcsúcson találtunk egy bádoglemezt, arra karcolták az alábbi feliratot: „Készitette 1928 XI/15 Kohn Mór Bádogos”. Róla Lisovszki Róbert, a település alpolgármestere talált egy kis érdekességet. Nagyon bízunk abban, hogy ez a Kohn Mór azonos azzal, aki a mi tetőnk bádogosmunkáit végezte anno, de túl sok az egybeesés korban is, hogy egy másik mesterről legyen szó. Jó érzés néha rádöbbenni arra, eleink mennyi értéket hagyományoztak ránk, nekünk pedig kötelességünk, hogy ezeket az emlékeket megőrizzük.

JG

Borítókép: Hajdu Attila pénteken már festeni akarja az egykori fafaragás replikáját | Fotó: Jernei Gábor


Így jönnek le a létráról

„Dédapám, Kohn Mór bádogos volt. Az ózdi acélgyárban dolgozott. Abból az időből való történet: a gyár területén, magas létrán állva az egyik épület bádogosmunkáján dolgozott, mikor gyári melósok előre megfontoltan nekihajtottak a létrájának. A zsidó embert, úgymond, „megtréfáljuk”. Leesett, súlyosan megsérült. A munkások megfenyegették, el ne árulja, mi történt, mert akkor őket kirúgják, és éhen halnak. Nem is mondta el az igazi történetet; állítólag azt mondta, hogy „így jönnek le a zsidók a létráról” – olvasható az izraelinfo.com oldalon.

Ezek is érdekelhetik