Megdöbbentő sorsok

2021.01.13. 14:00

Nyíregyházi anyaóvó: volt, aki autók csomagtartójában menekült az agresszív férje elől

Az anyaóvó az utolsó lépcsőfok ahhoz, hogy ne essenek szét a valódi veszélybe került családok.

Fotó: Pusztai Sándor

Olvasóinknak köszönhetően nemrégiben három hatalmas doboz édességgel lephettük meg az Oltalom Szeretetszolgálat anyaóvójában élő gyerekeket. Akkor az örömszerzés volt a célunk, most azonban szeretnénk bemutatni a helyet, ahol segítenek talpra állni a talajvesztett családoknak.

– A családok átmeneti otthona utolsó lépcsőfok ahhoz, hogy ne essenek szét a valódi veszélybe került családok. Egységüket megtörheti az erőszak, a hajléktalanság, számos belső és külső tényező; itt azoknak tudunk segítséget nyújtani, akiknek valami miatt el kellett hagyniuk az otthonukat – magyarázta elöljáróban Laborczi Géza, az Oltalom Szeretetszolgálat lelkész-igazgatója.

Családi bölcsőde, varroda

A negyven férőhelyes intéz­ményben kilátástalan hely­zetben lévő, gyermekes szülők, családok kaphatnak menedéket egy évig. Bár ezt az időtartamot meg lehet hosszabbítani, az otthon munkatársai és a bentlakók közösen igyekeznek megteremteni a kinti élet újraindításához szükséges feltételeket.

– Ami nem egyszerű, hiszen sokszor egyetlen bőrönddel érkeznek hozzánk, ezért is fogadjuk jó szívvel az év minden napján az adományokat, melyeknek köszönhetően a szülők segítséget kapnak a gyermekek ellátásához, mi ugyanis „csak” lakhatást biztosítunk. Maguknak főznek, ők gondoskodnak arról is, hogy a gyermek iskolába járhasson, s ez sokszor nem könnyű. Vannak persze olyan szolgáltatásaink, amikkel – afféle kilépő segítőrendszerként – támogatjuk az otthon lakóit: az egyik egy családi bölcsőde, hogy az anyukák biztonságban tudhassák kicsi gyermekeiket, amíg az ügyeiket intézik vagy a munkájukat végzik, a másik a varrodánk, ahol közfoglalkoztatásban dolgozhatnak azok, akiknek kedvük és érzékük van a varráshoz. Így lesz saját jövedelmük, spórolhatnak egy kicsit, és felkészíthetjük őket arra, hogy az anyaóvóban eltöltött idő után ismét önálló életet élhessenek.

A nyíregyházi anyaóvót úgy tervezték meg, hogy a családoknak egyszerre tudják biztosítani az intimitást és a közösségi létet. Önálló lakótérben élnek, de két-három család együtt használ egy konyhát, így meg kell tanulniuk együttműködni, ki kell alakítaniuk a saját és közös napirendjüket ahhoz, hogy ne legyenek súrlódások.

A csomagtartóban menekült

– Az otthon jelenleg telt házzal működik, de van krízis­szobánk, ahol elhelyezhetjük azokat a családokat, amelyeket valami miatt nem küldhetünk tovább. Ilyen volt például az az anyuka és öt gyermeke, akik az éjszaka közepén érkeztek hozzánk a megye másik részéről. Hogy mondhattuk volna nekik, hogy menjenek el? Ez is egy olyan helyzet volt, amit meg kellett oldanunk – magyarázta Laborczi Géza.

Kérdésünkre, hogy a benn lakó családok megosztják-e a történetüket egymással vagy az anyaóvó dolgozóival, a lelkész-igazgató elmondta: vannak, akik szégyenként élik meg a helyzetüket, ezért nem akarnak mesélni, mások azért hallgatnak, mert szó szerint menekülnek, és titkolniuk kell, hogy hol élnek.

– Volt olyan, hogy hajnali háromkor Budapestről hoztak el hozzám, a lakásomra egy kisgyermekes anyukát, aki egy bevásárlóközpontból szökött meg, és autók csomagtartójában menekült az agresszív férje elől. Elképesztő történeteket hallunk, de nem mindenki képes ezekről beszélni. Voltak olyan lakóink, akiknek tényleg a nulláról kellett indulniuk, mert még fürdőszobát sem láttak azelőtt. Az egyik adományozónk mindig elkéri az itt élő gyerekek születési dátumát, hogy megajándékozhassa őket. Emlékszem, amikor az első ilyen csomag megérkezett a négyéves szülinaposhoz, a kicsi nem tudta, mi az a torta, mert még életében nem látott olyat. De fordult már meg nálunk értelmiségi, diplomás ember is, akit a kórházi kezelése után nem engedett haza a férje. Bárki kerülhet tehát nehéz helyzetbe, iskolai végzettségtől függetlenül, de nyilván az, aki pillanatnyi szociális balesetet szenved, sokkal könnyebben áll talpra, mint az, aki eleve hátránnyal indul, és úgy csúszik ki a talaj a lába alól. Őket teljesen újra kell „programozni”, amiben igyekszünk segíteni.

Erre azonban nem mindig elegendő egy év.

Szakemberek segítenek

– Eleve hónapokig is eltarthat, míg túljutnak a traumájukon, és csak ezután kezdhetik ismét megalapozni az életüket. Van, hogy egy év után kimennek egy olcsó albérletbe, majd visszajönnek, mert még nem állnak készen. Az anyaóvó lakóival heti rendszerességgel foglalkozik pszichológus, jogi tanácsokat kaphatnak, mentálhigiénés beszélgetésen vehetnek részt, az intézmény egyházi jellegéből adódóan igény esetén hitbeli támogatást nyújtunk, együttműködünk a gyermekvédelmi szakszolgálatokkal és a nevelőszülői hálózattal, közösségi programokat, családi napokat, nyári tábort szervezünk. Bár nem feladatunk az utógondozás, próbáljuk támogatni azokat, akik valóban keményen dolgoznak a kinti élet reményében. Vannak sikertörténeteink, a már említett ötgyermekes anyuka legidősebb lánya gondozásba vette az öccseit és húgait, emellett elvégezte az egyetemet, szociális munkás lett – hosszú évekig nálunk dolgozott –, de a testvérei is megállnak a saját lábukon. Ezért érdemes csinálni…

Azok, akik szeretnék támogatni az anyaóvóban élő családokat, az Oltalom Szeretetszolgálat Kassa köz 3. szám alatti központjában adhatják le adományaikat. Ez lehet tartós élelmiszer, gyermek- és felnőttruha, cipő, ágynemű, pelenka, tehát minden, amit egy család a mindennapjai során használhat.

CsA

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában