Felelősséggel, önként dolgoznak másokért

A sikeres társadalom alapkövei a civil szervezetek, az egyesületek, alapítványok felelősségvállalása, társadalmi munkája nélkülözhetetlen a mindennapokban. Február 1-je, a civilek napja erre hívja fel a figyelmet, s alkalmat nyújt elismerések átadására.

Megyénkben egy szakmai zsűri értékelte a kiemelkedő tevékenységet végző önkéntesek munkáját, a 2021-es díjakat a napokban adta át a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ.

Remek csapata van

Vonáné Pásztor Éva könyvtárosként és szervezőként huszonöt éve része és mozgatórugója a máriapócsi művelődési ház és könyvtár, ezen keresztül pedig a város közösségi és kulturális életének. Elnöke a Máriapócsért Alapítványnak, önkéntesként összehangolja és segíti a településen működő tizenegy civil szervezet munkáját, előkészíti és koordinálja azok pályázatait, részt vesz rendezvényeik megszervezésében.

Társaival a máriapócsi és környéki önkéntes akciók, programok állandó résztvevője, gyakran ötletgazdája is – a pandémia alatt például felkeresik a településen élő, támogatásra szoruló embereket, és segítenek nekik bevásárolni, kiváltják a gyógyszereiket, postára mennek, ügyeket intéznek.

– Az elmúlt másfél-két évtizedben ez a két terület szorosan összefonódott: az önfejlesztő szervezetek nélkül nem lehetne eredményt elérni a közösségi művelődésben, kizárólag összefogással, egymást segítve haladhatunk előre, ha nem akarunk megrekedni.

– Szerencsések vagyunk, mert a kulturális központ rendezvényeit az alapítvány pályázati forrásból kiegészítheti, így a nemzeti ünnepek, a városnap, a szabadtéri színházi események, koncertek mellett olyan nagyszabású programokat is szervezhetünk, melyekre az intézménynek forráshiány miatt nem lenne lehetősége – magyarázta a szakember, aki könyvtárosként kezdte, majd a művelődési ház vezetőjeként folytatta pályafutását, közben pedig folyamatosan képezte magát.

– Nyilván, sokan kérdezik, hogy miért csinálom – azért, mert ez a hivatásom. Máriapócs kistelepülés, ahol nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Tudván, hogy egy civil szervezeten keresztül 50-60 embernek segíthetünk, egy rendezvény vagy zarándokút megszervezésével hozzáadhattunk valamit az életükhöz, felemelő érzés. Hiszek abban, hogy amit adok, azt a Jóistentől visszakapom. Csak az elmúlt évben harminc pályázatot írtunk különböző szervezeteknek. Ez nem kis munka, ám van egy remek csapatom, amely akármilyen őrültséget találok ki, mindenben támogat.

Vonáné Pásztor Éva fontosnak tartotta kiemelni, hogy a település civil szervezeteinek önkéntesei rengeteg időt és energiát fektetnek a közösségépítésbe, s teszik mindezt együttműködve, összefogásban.

– Erre szeretném az emberek figyelmét felhívni: nem elég várni a segítséget, néha tenni is kell érte.

Kiadvánnyal készülnek

A Nyírségi Segítő Kéz Alapítvány 2001-ben kezdte meg a munkáját Kálmánházán. Az alapítvány vezetője, Baráthné Bosák Erzsébet ajánlója, dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő irodájában vette át a díjat.

– Idén ünnepeljük fennállásunk 20. évfordulóját, erre az alkalomra szeretnénk egy kiadványt is megjelentetni, hiszen már bőven van mire emlékeznünk – mondta el lapunknak Baráthné Bosák Erzsébet.

– Jelenleg 1900-an élnek Kálmánházán, közülük sok a hátrányos helyzetű, nehéz körülmények között élő ember. Az alapítványnak öt alkalmazottja van, és a munkánkat segíti 12 önkéntes is, amire szükség is van, hiszen rengeteg feladatot kell ellátnunk. Az eltelt húsz év bebizonyította, ahol megjelenik a civil összefogás, ott közös erőfeszítéssel nagy eredményeket lehet elérni.

– Teleházként indultunk, de ma már nyári táborok szervezésével is foglalkozunk, valamint egy családi bölcsődét is üzemeltetünk. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy az alapítványunk munkájának köszönhetően Kálmánházán több korosztály is egymásra talált. Ezt a munkát csak lelkesedéssel, odaadással és kitartással lehet csinálni. Bár én vettem át az elismerést, de ez nem egyedül az én érdemem, hanem azé a közösségé, amelynek tagjai szintén szívügyüknek tekintik a térségben élők támogatását.

– A díjátadó után dr. Vinnai Győző hozzátette, másfél évtizede követi nyomon a Nyírségi Segítő Kéz Alapítvány tevékenységét, méltó helyre került a díj, amely ráirányítja a figyelmet arra a munkára, amelyet Kálmánházán végeznek az ott élők életminőségének a javításáért.

Híd egyház és civilek között

– Egyszerű családban nőttem fel, ahol a becsületet és a kötelességet megkövetelték a szüleim, a neveltetésemből adódik, hogy amit elvállalok, azt végig is viszem. Ez hajt a munkám során, és Ortutay Elemér görögkatolikus pap szavai csengenek fülemben, aki azt mondta: „Ne legyünk hulló falevelek!” Ez különösen fontos Kárpátalján. Igyekszem Isten, a haza és embertársaim szolgálatában állni – ezekkel a szavakkal köszönte meg az elismerést a beregszászi Marosi István görögkatolikus áldozópap.

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papjának, a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ és Szakkollégium igazgatójának szerteágazó tevékenységéről úgy tartják, szükség van olyan emberre, aki a híd szerepét tölt be az egyház és a civil szféra között. A vallási hagyományokat tisztelő, modern felfogású pap nem tekinti két külön világnak az egyházat és a civil társadalmat, úgy véli, hogy azok az elvek, értékek, amelyeket az egyház képvisel, segíthetik, jobbá tehetik a határon túl élők sorsát.

– A nyíregyházi papnevelő intézetbe jártam, ahol tanáraimtól azt tanultuk, az egyháznak jelen kell lennie a társadalomban, és tennünk kell az emberekért. Innen ered közösségi elköteleződésem. A feleségem hajdú-bihari származású, Nyíregyházán ismertük meg egymást, 21 éve élünk Kárpátalján, sok mindent köszönhetek neki, építkezhetek rá a munkámban is. Mellette és a négy gyermekünk mellett nem szürkültem bele a hétköznapokba.

– A beregszászi magyar főiskola lelkipásztoraként pedig sok fiatallal találkozom, akikben megvan a vágy arra, hogy saját közösségükért dolgozzanak, s közben odafigyeljenek a családokra is. Kárpátalján jelentős magyar görögkatolikus vallású közösség él, körülbelül 30 ezren tartoznak hozzánk. Ami a legfontosabb: keresztény emberként mindig azt hangsúlyozzuk, és egyfolytában bízunk benne, hogy jobb lesz...