Ötezer éves, száz méteres piramisok – megyénkben is százával voltak

„Elszállt felette év ezer, s annyi eső nem mosta el. Eke még nem szántotta le. Nem bírt az elmúlás vele...” Így látta a kunhalmokat bő száz esztendővel ezelőtt Erdélyi József költő azonos című versében, s ma már teljes bizonyossággal kimondhatjuk: túlságosan derűlátó volt. Pusztulásukért elsősorban az ember hibáztatható, mivel sokat eltüntetett közülük építkezés (például a kabai cukorgyár), elhordták halmaikat téeszek (ahogy Császárszálláson), vagy halastavak alá kerültek (mint a Hortobágyon).

Nyelvújító alkotta név?

Amikor nemrég megjelent írásunkban a Szabadságbokor területén fekvő Geri-domb történetének nyomába eredtünk, fontosnak tartottuk, hogy néhány gondolat erejéig visszatérjünk ezekhez az ember alkotta formációkhoz, már csak azért is, mert a nyíri tudós, múzeumalapító régész, dr. Jósa András a legelsők között kutatta a szóban forgó sírhalmokat.

„Hazánkban számos, »kunhalom« közös elnevezésű halmok vannak, melyek nem geologiai formatioknak, de mesterségeseknek lenni látszanak…” írta naplójában, úgy sejtve, hogy a Geszteréd határában emelkedő halmok a Szent László király uralkodása alatt csatában elesett kunok csontjait rejtik. Később aztán kiderült: az elnevezés a 19. század szülötte, Horvát István nyelvész-történész nyelvújító törekvésének eredménye, tőle került át a köznyelvbe.

– A halomemelés a nomádok jellegzetes temetkezési szokásai közé tartozik. Csak a mi megyénkben több száz lehetett belőlük, ugyanakkor az eredeti számukat ma már megbecsülni se lehet – erősítette meg dr. Istvánovits Eszter régész, főmuzeológus.

– Valóban az ember a legnagyobb ellenségük, sok kurgánt kifosztottak, másrészről a mezőgazdasági talajműveléssel is előidézték lepusztulásukat. Volt idő, amikor természetes képződményeknek tartották, például dr. Szabó József 19. századi geológus is ezt hirdette, de mára már aligha ért vele bárki egyet. A kurgánok mindenhol fellelhetők, ahol sztyeppei népek élnek, a legkorábbiakat a sztyeppén a késő rézkor – kora bronzkor idejéből ismerjük, az úgynevezett gödörsíros kultúra részeként. Olykor magányos mementók, máskor viszont akár ezret is találunk belőlük egy csoportban.

– Az első tudományos igényű kutatásokat Nagy Péter cár rendelte el 1718-ban, az Urál folyótól keletre az Ob és a Jenyiszej felső folyásáig számos különleges halomsírt feltártak. Magasságuk változó, előfordult, hogy 20 métert elérő, 100 méter átmérőjű hatalmas földpiramisokat emeltek. S hogy kik? Leginkább a szkíták, szarmaták, a hunok, magyarok, kunok, olykor más népek is. A szkíták temetkezési szokásairól a legtöbbet a történetírás atyjától, Hérodotosztól tudjuk, aki a temetési előkészületek zsigeri részletezésén túl megemlíti: olykor versengtek, ki emel magasabb dombot – magyarázta a régész.

Ahogy dr. Jósa András lejegyezte, Szabolcs vármegye földjéből bronz- és vaskardok, urnák, sarkantyúk, edények kerültek napvilágra, „bronzkincsekben a múzeumunk tán még a Nemzeti Múzeumnál is gazdagabb”, fogalmazott büszkén. Előfordult, hogy ilyen kincset a kurgán őrzött meg az utókornak.

A táplálkozáskutatóknak vagy a dietetikusoknak ma azon is érdemes lenne elgondolkodniuk, milyen üzenete lehet Jósa András megállapításának: „foghiányt vagy lyukas fogat egy esetben sem találtam, a fogorvosok abban az időben éhen haltak volna”.

– A ma is látható kurgánok többségének korát nagyjából öt és fél ezer évesre datálhatjuk. Magyarországon a régészek mellett gyakran a múlt iránt érdeklődő földbirtokosok, esetleg egyházi és világi előkelők tömegesen az 1860-as évektől kezdték feltárni ezeket – mindezt már dr. Körösfői Zsolt régészeti osztályvezető mondta el.

Megyénk kincsei

– Jósa András 1867-ben üttette le először az ásót Geszteréd határában báró Vécsey József társaságában. Élete során – bevallása szerint – összesen huszonnégy halmot tárt fel. Beszámoló viszont csupán tizenkilencről maradt fenn, a hiányzó ötre még csak utalást sem találtunk. Geszteréden, a legnagyobb halom alatt valóban találtak ezüsttöredéket, borostyánt, ezüstből készült sarkantyút, sőt fegyvert, lándzsahegyet, ezüstözött pajzsdudort, de még díszes aranyozott, ezüsttel díszített hüvelyű vaskardot is. Utoljára 1915-ben Gáván, a Kató-halomnál ásott az akkor 81 éves doktor, és bár három évvel később tervezte a folytatást, szeptember 6-án bekövetkezett halála miatt a munkát utóda, Kiss Lajos végezte el – foglalta össze a legfontosabbakat dr. Körösfői Zsolt.

Geszteréden és Gyulaházán szerencsére Nyíregyháza régészeinek is maradt kutatni­való a közelmúltban, ami azért is örömteli, mert a sírrablók olykor még dr. Jósa Andrást is megelőzték.

Borítókép: Jobb esetben az emberek csak legeltetnek az Alföld piramisain | Fotó: Deák Balázs

https://szon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/dronvideo-ismeri-a-megye-legnagyobb-kunhalmat-3854244/