Titkok a nyírtassi erdők mélyéből

Irigyeljük azt, akit a munkája a természethez köt. Ilyen a hivatásos vadász is, bár akkor már nem szívesen cserélnénk vele, amikor arról hallunk, hogy már hajnalban útra kész, éjjel pedig még a lesen ül. Ifj. Szakács Zoltán, a nyírtassi Gyöngyharmat Erdőbirtokossági Társaság hivatásos vadásza mesélt a 

munkájáról, de azt is elárulta, mely vadak kerültek közel a szívéhez.

Nem könnyű időpontot egyeztetni ifj. Szakács Zoltánnal egy kis beszélgetésre. A nyírtassi Gyöngyharmat Erdőbirtokossági Társaság hivatásos vadásza délelőttönként a hozzá tartozó területeket járja, az etetőket ellenőrzi, az esti órákban pedig már kint ül a lesen, várja az éjszakai portyára induló ragadozókat. Hétfő éjjel sem várakozott feleslegesen, egy borzot hozott terítékre. 

Kedvenc évszaka a tél 

– Lehet még vadászni őzsutára és gidára, valamint a gímszarvas és a dámvad tarvadjára. Jönnek hozzánk is vadászok éppen ma délután, s ezért délelőtt ellenőriztem az állatok mozgását, valamint megnéztem, melyik etetőből fogyott el jobban a takarmány – mondta el kedden érdeklődésünkre a fiatal szakember. 

– Február végén befejeződik a mostani vadászszezon, utána indul a szalonka, majd lehet készülni az őzbak vadászatára, ami április 15-én kezdődik. Előtte már egy hónappal korábban figyelem és nézegetem az őzbakokat, összeírom, hogy melyik területrészen tartózkodnak, válogatom az állatokat a korosztályuk és az agancsuk becsült súlya alapján, hogy amikor jönnek a vendégvadászok, akkor az igényüknek megfelelő vadat tudjak ajánlani. 

Kíváncsiak voltunk arra, vajon mi a kedvenc évszaka ifj. Szakács Zoltánnak. 

– Nekem a tél a kedvencem, különösen amikor hó fedi a tájat. A frissen lehullott hó nagyon jól felismerhetően árulkodik arról, hogy milyen állatok mozognak a területünkön, milyen irányban vannak a váltók. A nyarat azért nem kedvelem, mert egyrészt nagy a meleg, az állatok pedig csak akkor indulnak útnak, amikor enyhült a levegő hőmérséklete és elültek a vérszívók. Másrészt azért sem szeretem a nyarat, mert olyankor a nagy takarás miatt nem könnyű észrevenni a vadat. A nyári estéken is gyakran kiülök a lesre, de mivel a sűrű növényzet miatt keveset látni, inkább az itatóhelyeket részesítem előnyben. 

– A tavasz az őzbakfigyelés miatt áll közel hozzám, ősszel pedig különleges élményt nyújt a szarvasbőgés és a dámbarcogás. A téli időszakot azért is kedvelem, mert az apróvad vadászatakor derül ki igazán, hogy milyen munkát végeztem egész évben, mennyi nyulat és fácánt sikerült felnevelni a ragadozók gyérítésével. A teríték adatait látva dönthetünk arról, hogy a fácán vadászatát el tudjuk-e nyújtani február végéig, vagy már befejezzük január utolsó napján. 

– Régebben a társaságunk foglalkozott fácánneveléssel, de az utóbbi években már nem. Úgy gondolom, a természetes környezetben felnőtt madarak sokkal egészségesebbek és erősebbek, mint a nevelt társaik. A szőrmés és a tollas ragadozók könnyebben elkapják a nevelt fácánokat. Azt vallom, hogy a természetben élő fácánok számát úgy lehet növelni, hogy egyrészt bővítjük a természetben az élőhelyüket, másrészt gyérítjük a rájuk veszélyt jelentő predátorokat – árulta el szakmai hitvallását ifj. Szakács Zoltán. 

Gyorsan tanul a ravaszdi 

– Sajnos, tőlünk függetlenül az időjárás mindig közbeszól, esős időjárás idején például hamar megfázik a fácáncsibe. Említettem a vadat dézsmáló ragadozókat. Szinte minden este lesen vagyok, s figyelem a dúvadakat, gondolok főleg a rókára és a borzra. Olykor csalisíppal csalom a közelbe a rókát. Vigyázni kell azonban, mert ha valami hibát vétek, mondjuk lámpafény mellett mellé lövök, akkor a rókát onnantól kezdve lámpával már nemigen fogjuk elejteni, mivel jóval óvatosabb lesz. Fontos a gyérítésük, hiszen gondoljunk csak bele: ha egy vörösbundájú egy héten megeszik egy nyulat és egy fácánt, az egy évben 52 nyúl- és 52 fácánveszteséget jelent. Csakhogy a rókák jóval többen vannak, óriási kárt tudnak okozni a vadásztársaságoknak. 

A fehér dámbika varázsa 

Vajon volt-e olyan kedvenc nagyvad, amit titokban tartott, senkivel sem akart meglövetni ifj. Szakács Zoltán? 

– Van egy fehér dámbika, ami a különleges színével hívta fel magára a figyelmet. A szomszédos vadászterületen dolgozó kollégákat is megkértem arra, ne hozassák terítékre senkivel sem. Jól nyomon lehet követni az életét, sokat lehet tanulni a fejlődéséből, ugyanis a tél keménységének vagy enyheségének köszönhetően építgeti fel az agancsát. 

– A szívemhez nőtt egy őzbak is, amit hároméves korában ismertem meg, a homlokán húzódott egy fehér csík. Egy kövesút melletti erdőben éldegélt, azért izgultam, ne üsse el egy autó, kutya ne fogja meg. Öt éven át figyeltem, kíváncsi voltam, hogy milyen évben, milyen agancsot növeszt. Végül genetikai okok miatt csak közepes agancsot fejlesztett. Itt öregedett meg a mi területünkön, idős bak lett belőle, a trófeája napjainkban a vadászházban látható.

A szívemhez nőtt egy őzbak is, hároméves korában ismertem meg ifj. Szakács Zoltán

A hó jól megőrzi az állatok nyomát 

Fotó: ifj. Szakács Zoltán archívuma