Az ember semmiképp sem élet és halál ura

Az újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit Plébánia plébániai kormányzóját, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológia tanárát, dr. Monostori Lászlót a közelmúltban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége hívta meg Nyíregyházára, azzal a céllal, hogy talán azokat is sikerül elgondolkodtatnia, akiknek nem meggyőződése a lélek halhatatlansága, nem mondhatják magukénak az evangélium központi gondolatát, az örök élet reményét. Ezért is lett előadásának témája az eutanázia, amit a közbeszédben – kissé félrevezető módon – Szép halálként is emlegetnek.

Szép vagy nem szép

Izgalmas és megosztó téma, hiszen ki vethetné az első követ arra, aki ezt választaná menekülőútként, amikor már elveszett minden remény, amikor elviselhetetlenségig fokozódott a szenvedés, a fájdalom? László atya mindjárt az elején olyan bioetikai aggályokra mutatott rá, amelyeket végiggondolva – és megvizsgálva, mi a tényleges szándék, mi a megválasztott módszer és ki a cselekvés alanya – már nem is tűnik olyan „szépnek” az eutanázia.

– Induljunk ki az eutanázia fogalmából, ami a legegyszerűbb meghatározás szerint olyan tett vagy mulasztás, mellyel a természete vagy a cselekvő szándéka szerint halált idéznek elő, hogy minden fájdalmat kiküszöböljenek. Érdemes a meghatározás minden elemét külön sorra venni! Az eutanázia kétféle lehet: aktív és passzív, tett vagy mulasztás, vagyis beadnak egy halálos mérget, illetve elmulasztják a kötelező kezelést. Számomra a kettő között nincs érdemi különbség, hiszen mindkettő – ne tévesszen meg bennünket a humanisztikus tálalás – szándékos pusztítás. A másik a fájdalomhoz való viszonyulás. Tudjuk, hogy a fájdalom egy kellemetlen testi jelzés – és itt a jelzésen van a hangsúly –, ami arra figyelmeztet, hogy valami nincs rendben – magyarázta László atya, számos példával bizonyítva, hogy az ilyen jelzésnek sokszor életmentő szerepe van. A jóléti társadalom minden fájdalmat rossznak ítél, amit minden áron el kell kerülni, meg kell szüntetni, esetleg mérsékelni kell, amennyire csak lehet, mutatott rá. A pszichológusok szerint már a túlzott félelem a fájdalomtól is fájdalom forrása lehet.

Van harmadik út

– De mit tegyünk, ha a fájdalom csillapítása nem elégséges? Lehet-e értékes egy olyan élet, amelyben jelen van a szenvedés, és ilyen helyzetben megélhető-e a személyes méltóság? (Ami persze mindenképpen sérülhet csecsemőkorban, vagy mikor az ember beteg, kiszolgáltatott, mozgáskorlátozott, gyógyszerek hatása alatt áll.) vajon mi a helyes magatartás egy végső stádiumú betegnél? – fogalmazódtak meg a következő fontos kérdések.

A legutolsó kérdésre három lehetséges válasz adódik, hallhattuk: az egyik az eutanázia – előrehozni a halál idejét –, a másik a terápiás túlbuzgóság – a szenvedés elnyújtása mindenáron –, harmadik lehetőség pedig egy palliatív kezelés: a halálos betegség krónikus kórrá szelídítése, az életkilátások javítása, a lelki segítségnyújtás és a halál idejének elfogadása.

Nyilvánvaló, hogy László atya e harmadikat állította a figyelem középpontjába, mint követendő példát, hiszen a lelki megerősítésért az egyház is sokat tehet. Mint rámutatott, a szenvedő és kiszolgáltatott ember védelemre szorul, és négy olyan kezelés is megilleti, amelyre emberi méltósága feljogosítja, és amely beavatkozások soha nem lehetnek aránytalanok. A betegnek táplálékra, folyadékra, levegőre és higiénikus környezetre alapvetően szüksége van. Bioetikai követelmény, hogy ne hagyják a végső stádiumú beteget éhen vagy szomjan halni, megfulladni, és a saját piszkában fetrengeni. Mindenkinek joga van az ezeken túlmutató – a gyógyulásban eredményt nem hozó – aránytalan kezeléseket visszautasítani, ami nem eutanázia.

Érdekes adalék, hogy az eutanázia liberalizációja Hollandiából indult el, és egyre többet követelnek a hívei. Ma már a 12 év alattiak számára is lehetővé kívánják tenni a kegyes halált, sőt azt fontolgatják, vajon nem volna e elég indok a beavatkozásra pusztán a lelki fájdalom okán. A svájci Exit International cégnél tagsági kártyákat osztogatnak, ezzel bármikor bejelentkezhet egy beteg, előre kiválasztva halála időpontját.

Magyarországon tilos

– Szerencsére Magyarországon tilos az eutanázia. Ha nem így lenne, nagyban sérülni a beteg-orvos közötti bizalmi viszony, de akár a társadalom vagy a család részéről is megszaporodhatna az idős emberekre irányuló nyomásgyakorlás, a bankok és biztosítók sorra köthetnék a halálig tartó szerződéseket. Átlépnénk egy olyan vörös vonalat, ahol már nem szent az emberi élet. Holott ennek az utolsó szakaszát – az életet jobban nem rövidítő fájdalomcsillapítás mellett – végső stádiumban is emberivé lehet tenni, hogy a beteg felkészüljön az utolsó útjára, végrendelkezhessen, lezárhassa élete nyitott ügyeit – magyarázta dr. Monostori László. Zárásképpen két erkölcsi alapelvet is adott útravalóul: az egyik, hogy a cél nem szentesítheti az eszközt, a másik, hogy ha valami technikailag lehetséges, nem biztos, hogy erkölcsi értelemben automatikusan megengedett. 

MJ