Piricse

2022.11.27. 07:00

Miután betörtek hozzá az éj leple alatt, a lányáékhoz költözött a piricsei asszony

Nem csak a Teremtővel éhezi a beszélgetést.

A százéves Annuska néni három gyermekével

Fotós: Dr. Bihari Albertné

Szinte egymás kezébe adták a kilincset a napokban a Piricsén élő Kálvin Józsefné Opre Anna otthonában: pénteken a település első embere, Orosz László és jegyzője, dr. Gárdos László, szombaton a helyi lelkész, Bárány Péter, vasárnap pedig népes családja köszöntötte őt 100. születésnapja alkalmából.

Kéz a kézben

A négy gyermekkel, kilenc unokával és húsz dédunokával büszkélkedő Anna néni így mesélt lapunknak múltjáról, jelenéről:

– A férjemmel, aki szintén piricsei volt, egy bálban ismerkedtem meg. Én 20, ő 29 éves volt, amikor összeházasodtunk. Alig három hónapig éltünk együtt, amikor behívót kapott a szentem. Az egészségügyi problémái miatt viszonylag hamar leszerelték, örültem, hogy visszakaptam őt. Kéz a kézben, közös erőfeszítéssel próbáltuk megteremteni a fészekrakás és családfenntartás alapjait: földműveléssel foglalkoztunk, jószágokat neveltünk, volt tehenünk, lovunk, libánk, kacsánk, nyulak, tyúkok… – kész állatfarm. Aztán mindketten tsz-dolgozók lettünk. Négy gyermekünk született: József, Margit, Irén és Gizella. A férjemet 1979-ben veszítettem el, 65 éves volt, amikor hirtelen rosszul lett, és már nem tudták megmenteni az életét. Lelkem fájdalmát a töretlen istenhitem és gyermekeim szeretete enyhítette – mesélte Anna néni, aki élete legfélelmetesebb, bűnügyi filmbe illő pillanatát is felidézte.

Karnyújtásnyira a segítség

– Ha jól emlékszem, öt éve kedvenc napilapom, a Kelet-Magyarország is beszámolt a bűnesetről, ami velem történt. Békésen aludtam az ágyamban, amikor éjszaka arra riadtam, hogy lámpával a szemembe világít valaki. Felriadva és megriadva, először azt hittem, a fiam, Józsi az, kérdeztem is, mi a fenét csinál, mire egy maszkos arc rajzolódott ki a szemem előtt. A betörő pénzt követelt tőlem, azt hittem, ütött az utolsó órám. Végül lehúzta a gyűrűt az ujjamról, magához vette a telefonom, és olajra lépett. Úgy, ahogy voltam, pizsamában szaladtam a közelben lakó fiamhoz, hogy elpanaszoljam, mi történt, ő értesítette a rendőrséget. Mint a helyszíneléskor kiderült, az elkövető áramtalanította a lakást, feltörte a bejárati ajtó zárát, és értékek után kutatva felforgatta az egész szobát, mielőtt „rám hozta a szívbajt”. A nyomozók egy héten belül elfogták a fiatalembert, 3 évet ült a tettéért.

– A lányom, Irénke rábeszélésére a történtek után úgy döntöttem, nem élek tovább egyedül, odaköltözöm hozzájuk. A gyermekeik – János, aki körzeti orvos Nyírlugoson, illetve Attila, aki másodállásban mentőápoló – már kirepültek a családi fészekből, így az elhelyezésem nem jelentett nehézséget. A gyermekem 38 évig körzeti ápolónő, a férje 43 évig mentőápoló volt, szóval baj esetén karnyújtásnyira van a segítség – magyarázta döntését az ünnepelt, majd elmondta: egészsége már nem a régi, még korábban lelkesen besegített a házon belüli és kívüli teendőkbe (gyomlált, kapált, szüretelt, takarított, krumplit, zöldséget hámozott, babot fejtett), ma már az önellátás is nehezen megy számára.

Körülülik az unokái

– Édesanyám így is egy kincs számunkra! – veszi át a szót Irénke. – Jelentősen megromlott a látása és a hallása, egyre több segítségre szorul, de 100 évesen is központi és imádott tagja a családjának. A gyermekei és unokái a kívánságait lesik, a dédunokái pedig körülülik, hogy verseljen és meséljen nekik a régi szép időkről, amikor dohányt törtek, amikor hatalmas kenyeret sütött a kemencében (nem beszélve a faluban első díjat nyert tengerikásás töltött káposztájáról és az utánozhatatlanul finom kőttes kalácsairól), valamint amikor még bálokban találtak egymásra a szívek. Korábban minden áldott nap templomba járt görögkatolikus misére, ma már csak rádión hallgatja Isten igéjét, és szüntelenül imádkozik. A papunk minden hónap első péntekén megáldoztatja, ez nagyon sokat jelent neki. Éhezi a beszélgetéseket, na nemcsak a Teremtővel és annak egyházi képviselőjével, hanem velünk, a szeretteivel is.

– Örülök, hogy megértem ezt a szép kort, a legnagyobb boldogság a születésnapomban számomra az, hogy ennek apropóján összesereglik a család, körülölelnek a szeretetükkel, és meghallgatják egy-egy versemet – összegzett Anna néni, aki kérdésemre, milyen bölcselettel látná el a mai fiatalokat, mosolyogva azt mondta, a jó nevelést a lehető legkorábban és a legalapvetőbb dolgoknál kell elkezdeni, majd elszavalta azt a mondókát, amit gyermekei, unokái már kívülről fújnak, dédunokáinak viszont minden alkalommal elmondja a családi asztalnál: „Az a gyermek, aki rendes, az asztalnál mindig csendes. Csendben várja, míg enni kap, az ételben nem válogat. Nem csörömpöl kanalával, ételt nem fog tíz ujjával. Egyenesen ül a széken, ha nem lakott jól, kér még szépen. A húst csak kenyérrel eszi, a csontot tányérba teszi. Magát torkig nem tömi, és ha evett, megköszöni.”.

Palicz István 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában