Balunak Szakoly a szíve csücske

Nem sült el balul Balu búcsúztatója, sőt, a jelenlévők tanúsíthatják: igencsak meghatódott az ünnepelt. Jenei András közel 48 évnyi munkaviszony után ment el nyugdíjba, de a koronavírus-járványhelyzet korlátozásai miatt nem tudtak méltó módon elköszönni tőle a kollégái, a bajtársai. Májusban szerveztek a tiszteletére egy baráti rendezvényt, ami meglepetésként hatott a Szakolyban (is) köztiszteletnek örvendő Jenei Andrásnak, akit sokan csak Baluként ismernek, becéznek – ez pedig a szeretet jele.

– Mi tagadás, jólesett, hogy gondoltak rám. Bevallom, én már nem is számítottam ilyesmire. Nem tudom, mivel érdemeltem ki mindezt, hiszen olyan munkatársnak tartottam magamat, mint a többieket. Egy voltam a sok közül, aki tette a dolgát. Mindezt hétköznapi hősök között tehettem. Megható volt a kedvesség, a törődés azoktól, akikkel hosszú éveken át egymásra voltunk utalva a sürgősségi ellátások során. Gyorsan, szakszerűen, magas színvonalon kellett cselekednünk – mondta az idén a Szakolyért Emlékéremmel kitüntetett személy, aki szívesen idézte fel, hogy milyen út vezetett idáig.

– Tősgyökeres szakolyi vagyok. Huszonöt évet dolgoztam a helyi termelőszövetkezetben, ahol sokáig középvezető voltam. Aztán úgy hozta az élet, hogy váltanom kellett. Akkoriban nyílt meg a balkányi mentőállomás, ott lettem gépkocsivezető. Közben mentőszakápolói és mentőtechnikusi vizsgát tettem. Olyan bajtársias közösség tagja lehettem, ami rengeteg élményt nyújtott nekem. 

– Az alapokról indulva építettük ki a mentőállomást, folyamatosan fejlesztettünk, minden pénz jó helyre került. A jótékonysági báljainkból például 3 év alatt 6 millió forint gyűlt össze. Húsz évet jártam-keltem az esetkocsival, és csak viszonyításképpen idézem fel: amikor odakerültem, a 10 újraélesztési kísérletből 1-2 volt sikeres, ez a mutató 7-8-ra nőtt. Ez a szakmai képzettséggel és a technikai fejlődéssel is magyarázható. A Balu becenevet egyébként az állomásvezető kislánya ragasztotta rám, sokan úgy szólítottak, hogy nem is voltak tisztában az anyakönyvezett nevemmel.  

Jenei András önkormányzati képviselőként (Szakolyiak Szakolyért) tökéletesen tisztában van egy település működtetésével.

– A rendszerváltozás előtt 5 évig voltam tanácstag, aztán 1995-től 16 esztendőn át önkormányzati képviselő lettem, két ciklus kimaradt, aztán 2019-től ismét ott ülök a testületi üléseken Szakolyban. Mindig is az vezérelt, hogy a településen lakók minél jobb körülmények között éljenek. Az önkéntes tűzoltók helyi szervezetének alelnöke vagyok. Ötven éve alakultunk, összetartó csapatot alkotunk. 

– A polgárőrséget 1991-ben szerveztem meg Szakolyban, akkor 131-en voltunk, ami a megyében is egyedülállóan magas számnak számított. Bármit is csináltam, mindig az vezérelt, hogy tudjak segíteni az embereken. Mentősként, önkéntes tűzoltóként és polgárőrként is. A mentőszolgálat kötelékében részt vettem Forma-1-es Magyar Nagydíjon: tetszett a szervezettség, a precizitás, nagy élmény volt.

Jenei András régi motorosnak számít. Ahhoz, hogy az évek során minden flottul működjön, nyugodt családi háttérre van szükség.

– Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen megértő, támogató a feleségem. Mindig kipihenten mentem munkába. A gyerekek időközben felnőttek, „kirepültek”, jó érzés, amikor együtt van a család nálunk. Sokat köszönhetek nekik. Bárhova sodort az élet, igyekeztem ott képezni magam, hogy a rám bízott feladatokat magas szinten tudjam ellátni.