Soha nem tapasztalt változások tanúi vagyunk

Nem túlzás azt állítani, hogy a II. világháborút követő évektől napjainkig hatalmas demográfiai, gazdasági, társadalmi, környezeti változások zajlottak a világban, jóval nagyobbak, mint a történelem során bármikor. A főleg Afrikát és Ázsiát érintő népességrobbanás miatt az akkori 2,5 milliárdról 8 milliárdra nőtt a Földön élők száma. 2023-ban Kínát, a legnépesebb országot (1,4 milliárd lakos) India utol fogja érni és azt követően túlszárnyalja majd. Ebben szerepe van annak is, hogy Kínában 1978-2016 között szigorú „egygyermek politikát” folytattak, melynek következtében mintegy 80 millió kínai gyermek nem született meg. Belátva ennek súlyos következményeit, lazítottak a szabályokon, ami azzal járt, hogy az első években 1-2 millióval nőtt a születések száma (16 millióról 18 millióra), de az utóbbi években bumeránghatás érvényesül, mert a liberálisabb szabályozás ellenére drasztikus születés-szám csökkenés következett be (évi 11-12 millió újszülöttel).

Soha nem látott növekedés

– Az elmúlt háromnegyed évszázadban a fogyasztás soha nem látott növekedést ért el, részben a többszörösére nőtt népességszám, másrészt az egyéni fogyasztás bővülése miatt, ami együtt járt a Föld erőforrásainak felgyorsult kiaknázásával. Mára odajutottunk, hogy nyár közepére elfogyasztjuk azt az erőforrást, amivel a fenntartható fejlődést biztosítani lehetne. A növekvő fogyasztás a ’70-es években újabb fokozatba kapcsolt, de az ezredforduló óta a természeti kincsek kirablása még jobban felgyorsult. Napjainkban a ritka földfémek (például lítium) jelentik (haditechnika, high-tech, napkollektorok, chipek, elektromos autók, stb.) a szűk keresztmetszetet, mert ezen ásványkincsek 93 (!) százaléka Kínában található.

– A túlfogyasztásnak súlyos következménye a környezetszennyezés, valamint az élővilág fajgazdagságának rohamos csökkenése. A népességrobbanással és a környezetszennyezéssel egyidejűleg e korszak a tudományos-technikai-informatikai-kommunikációs forradalommal is megajándékozott bennünket, aminek megszámlálhatatlan előnyével élhetünk. Megváltozott a fizikai és szellemi munka aránya és formája, számítógép, okostelefon nélkül el sem tudnánk képzelni életünket, a szabadidőeltöltés új formái honosodtak meg. Kitárult a világ, sokat utazunk, de nő a magányosság is, a közösségekben eltöltött idő egyre zsugorodik. E három változás mellett meg kell említenünk egy hatalmas fegyvertényt, ami szintén e 75 évhez kötődik: az emberek jóval tovább élnek, mint a két-három emberöltővel előttünk élők.

Dohányzás és tüdőrák

– Magyarországon az ezekben az években születettek mintegy 15 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint azok, akik a ’40-es évek végén látták meg a napvilágot. A születéskor várható élettartam számításánál a születési év társadalmi-gazdasági-egészségügyi feltételeit változatlannak tekintjük az egyén egész élete során. 1948-ban ez az érték 59 év volt, ami mára 74 évre emelkedett. A változás nem volt egyenletes, mert elég meglepő módon 1948-1967 között e háromnegyed évszázad legszegényebb és legkeményebb éveiben a várható élettartam 8 évvel nőtt (a kötelező oltások, a TBC és a csecsemőhalandóság leszorítása, egészségházak építése, védőnők számának megnövelése).

– Az 1968-1993 közötti időszakban a politikai viszonyok kedvezőbbé váltak, az ország a diktatúra puha szakaszába lépett, épült a „legvidámabb barakk”. Mégis ebben a 25 évben a várható élettartam nem nőtt, sőt a férfiaknál majdnem egy évvel csökkent.

– A sok ok között elég itt megemlíteni a munkacentrikus életmódot, a másod- és mellékállások özönét, a fusizást, de az alkoholizmus és a mértéktelen dohányzás is szedte áldozatait. Magyarországon csak a ’70-es évek végén ment át a köztudatba annak a kutatásnak az eredménye, amit brit tudósok 1953-ban megcáfolhatatlanul bizonyítottak, hogy a dohányzás és (a még ma is nehezen kezelhető) tüdőrák között nagyon szoros összefüggés van. A javuló életszínvonallal párhuzamosan a ’70-es évek közepétől megindult a lakosság testsúlyának gyarapodása, ami túlsúlyhoz, kövérséghez, számos betegség kialakulásához vezetett.

Több a mentális beteg

– Az 1994–2021 közötti időszakban újabb 7 évet javult a várható élettartam, úgy, hogy 2020-ban már 75 évet ért el, de a Covid-halálozások miatt kerekítve 1 évvel csökkent, így 2021-ben 74 évre számíthattak az újszülöttek. Az igazi növekedés 1994–2013 között következett be, azt követően az Európai Unió mind a 27 országában e folyamat lassulását mérték. Ennek legfőbb oka, hogy a szív- és érrendszeri halandóság dinamikus csökkenése lelassult. A népesség öregedésével is összefüggésben növekszik a mentális és idegrendszeri betegségekben (demencia, Alzheimer- és Parkinson-kór) szenvedők köre. E betegségcsoportba tartozók száma még nagyobb is lehet, mert az ilyen betegségben elhunytakat gyakran a szív- és érrendszeri vagy légzőszervi okok miatt meghaltak közé sorolják be.

– A Covid-járványban meghaltak nemzetközi összehasonlítása azért is nehézkes, mert nem egységes az egyes országokban az ilyen betegségben elhunytak besorolása. Hazánk már a járvány elején úgy határozott, hogy aki bármilyen betegségben szenved, de elkapja a Covid-fertőzést és meghal, őt a Covidban meghaltak közé kell sorolni.