Házból, lakókocsiból nem lehet horgászni

Két ország horgászkultúrája találkozott egymással, amikor megismerkedett Bujáki Géza és a Németországban felnevelkedett Szalma József. Bár más horgászati gyökerekkel rendelkeztek, az elmúlt tizenöt évben a közös horgászatoknak köszönhetően összecsiszolódtak ők is, az eltérő módszerek is. Az egyik különbség például az volt, hogy Németországban pici és aromás csalikat használtak, hazánkban pedig az aroma nélküli nagy csalik voltak egy időben divatban. A két horgász minderről azon a fesztiválon beszélt, amelyet a Halcatraz Webáruház és Horgászcentrum rendezett meg Nyíregyházán a közelmúltban.

Megfelelő helyszín és stílus

Megosztották élményeiket, tapasztalataikat is az érdeklődőkkel. Mint Bujáki Géza elmondta, egyszer a nagykállói tavon horgászott bojlival, de nem volt kapása. Vitetett magának csemegekukoricát, azzal horgászva egymást követték a kapások. Hozzátette: ha lehet, szívesebben horgászik naturális anyagokkal, például tigrismogyoróval, pellettel, mert több sikert ér el velük, mint a bojlikkal.
– Fontos a megfelelő helyszín, s ahhoz kell választani a megfelelő stílust – osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel Szalma József. – Van egy kedvenc helyem a Rajna folyónál. Természetvédelmi területen jutok el oda, ember
nincs a közelben, csak néhány vad. Kétnaponta van egy-egy kapás. Mindegy, mennyit etetsz, mindegy, hogy mennyire jó a felhasznált aroma, hiszen a víz sodrása mindent elvisz magával. Ezt megerősítette Bujáki Géza is.
– Én a ráckevei híd környékén szoktam horgászni, etetni nem tudok, pontosabban fogalmazva teljesen felesleges. Próbáltam etetni, de nem volt eredménye. Ha ott van a hal, fogok, ha nincs ott, nem fogok. Egyébként az a tapasztalatom, hogy a ponty szívesen felveszi a pici magot, a pici bojlit, s ezekkel a kis csalikkal a nagy halakat is meg lehet fogni. A két szakember felidézett horvátországi élményeket is.
– Ahol a halak hozzászoktak a folyamatos etetéshez, ott nekünk is folyamatosan etetnünk kell, ráadásul nagy mennyiségben, ha akarunk is halat fogni – mesélte Bujáki Géza, majd Szalma József hozzátette: – Horgászat előtt érdemes felmérni, hogy az adott vízben mennyi és milyen fajta halak vannak. Érdemes információkat kérni a halőröktől, hiszen az etetés függ attól is, hogy 10+-os vagy 20+-os halak vannak-e a tóban.

Utánpótlás Magyarországról

– Mikor Horvátország egyik tavánál horgásztunk, a közelben lévők egymás után vették ki a halakat, mi pedig nem fogtunk semmit sem – elevenítette fel az egyik kalandot Bujáki Géza. – Aztán elkezdtünk etetni, mint az őrült,
nyomtuk a vízbe a spombot, s úgy tizenkét óra múlva mi is elkezdtük fogni a halakat, sőt a sok etetéssel a szomszédból is átcsábítottuk a halakat. El is fogyott az etetőanyagunk, úgy kellett az egyik barátunkat megkérni, hogy hozzon nekünk utánpótlást Magyarországról.

Spomb helyett dobócső?

A beszélgetés során felvetődött az is, vajon az etetőkosár, a spomb vagy az ólom vízbe csapódása vonzza-e, vagy inkább riasztja a halakat. A két horgász szerint ebben a kérdésben nem lehet igazságot tenni, hiszen tavaktól és halaktól függ, milyen hatást vált ki a becsapódás és az általa keltett rezgés. Vannak olyan tavak, ahol sokan használnak etetőhajót, ott a spomb hangját alig ismeri a hal. – Volt olyan horgászatom, hogy spombot használtam,
és nem fogtam halat, mert a spomb szétcsapta a vizet. Átálltam dobócsövezésre, s akkor már fogtam pontyokat – osztotta meg az egyik élményét Bujáki Géza. Elhangzott az is, hogy sokszor nem az etetőanyag minősége, hanem a mennyisége a fontos. – Ma már néhány nap jut csak horgászatra, ezért feltűnő csalik kellenek, hogy a halak minél hamarabb észrevegyék. A csalit annak alapján választom meg, hogy mennyi időre megyek. Olyan bojli kell, hogy a hal minél többet akarjon belőle enni. A pellet is attraktív legyen, hogy sokáig ott tartsa a halat – folytatta Szalma József, aki kitért egy leveleki horgászatra is.
– Levelek olyan tó, hogy ahol elgondolok valamit, az működik. Először bojlival etettünk, de nem volt kapás. Utána pelletet használtunk, jöttek a kis pontyok, s amikor a pellettel is leálltunk, már fogtuk a nagyobb halakat is. Olyan bojlit használtunk, amiben nincs halliszt, így az nem érdekelte a törpeharcsákat. Ráadásul citromos-narancsos ízű volt, s a törpe azt sem szereti. Folyamatos etetés, friss csali A mind kevesebb idejű horgászatról Szalma József is elmondta a véleményét: – Mivel már nem heteket, csak 24-48 órát töltünk a parton, mindig frissítek, rendszeresen dobom a spombot, mindig friss a csali. Ezzel a gondolattal egyetértett Bujáki Géza is: – Gyorsabban kell reagálnunk mindenre, nem kényelmesedhetünk el. Meg kell dolgozni a halért, nem szabad tétlenkedni. Persze, pihenni megyünk a partra, de ha élményhez akarunk jutni, azért meg is kell dolgozni. Házból, lakókocsiból nem lehet horgászni, a vízzel együtt kell lenni, együtt kell élni. 

MML

Fotó: A szerző