A hazáját az életénél is jobban szerette

Október 6-án emlékezünk az aradi vértanúkra – Vámosatyán kettőre is emlékezhetünk. Az egyik Kazinczy Lajos ezredes, akit az 1849. október 6-án kivégzett 13 vértanú tábornok halála után nem sokkal, október 25-én végeztek ki Aradon. Ő volt a tizenötödik aradi vértanú, Kazinczy Ferenc legkisebb fia (életéről bővebben Vámosatya honlapján, a monográfiában lehet olvasni). A másik Perényi Zsigmond, akit 1849. október 24-én Szacsvay Imre képviselőházi jegyzővel és Csernus Menyhért miniszteri tanácsossal együtt végeztek ki a pesti Újépület mellett.

Aki Vámosatyán jár, a Büdy vár látogatóközpontban megismerkedhet Perényi Zsigmond 1848/48-es vértanú életével is. A hivatali pályáját 1808-ban kezdte Bereg megye főjegyzői tisztségének betöltésével. 1811-ben Bereg megye követe, 1814-től a megye alispánja. Legfőbb céljának tekintette, hogy a rendszeresen megadóztatott nép helyzetén segítsen. Perényi Zsigmond Kassán végzett jogot, majd 1805-től Bereg vármegye főjegyzőjeként lépett a közéletbe. 1825-től részt vett a reformországgyűlések felsőtáblájának munkájában.

A felsőtábla vagy más néven a főrendiház négy csoportból állt. Az egyik legelőkelőbb csoportját a főpapság, a másodikat az országos főméltóságok, a harmadikat a vármegyék élén álló főispánok, a negyediket pedig a hercegi, grófi, bárói ranggal rendelkező családok felnőtt korú férfi tagjai tették ki. Így Perényi Zsigmond a főrendiház tagjaként is ott lehetett volna Pozsonyban az országgyűlésen.
Ő azonban az alsótábla politikai keretei között érzett nagyobb lehetőséget a fejlődés előmozdítására. Az alsótáblán a vármegyék, a szabad kerületek, a katolikus káptalanok, valamint szabad királyi városok követei vehettek részt. Itt többször felszólalt a magyar nyelv, a nemzeti kultúra, tudomány fejlesztése érdekében. Az 1825–27-es országgyűlésen már ő volt Bereg vármegye egyik követe. Egyike volt 1848–1849 története legtevékenyebb ellenzéki magyar főnemeseinek.

Bereg, Ugocsa és Ung vármegyei főispánként, a legmagasabb bírói fórum tagjaként a Hétszemélyes Tábla bírájaként részt vett Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós perének fellebbviteli tárgyalásán. Wesselényi esetében felmentésre, Kossuth esetében az ítélet enyhítésére szavazott. Kossuthot 3 évi börtönre ítélték, amit a hétszemélyes tábla 4 évre módosított. Wesselényit 3 év börtönre ítélték, ám két hónap után engedélyezték, hogy súlyosbodó szembaja miatt gyógykezelésre utazzon.

Az első népképviseleti országgyűlés felsőházának másodelnökeként gyakorlatilag ő irányította annak munkáját, s biztosította határozatképességét. Pályafutása még ma is alig ismert, forrásokra alapozott tudományos igényű feldolgozása még várat magára. Hosszú és tevékeny életútjának a megtorlást vezénylő Haynau táborszernagy bosszúvágya vetett véget.

A világosi fegyverletétel után nem menekült el, augusztus 16-án tartóztatták le a császári hatóságok. Tárgyalása alatt a Függetlenségi Nyilatkozattal való azonosulását és az egész szabadságharcban betöltött szerepét öntudatosan vállalta. 

Szabó József János