Svédországból is köszöntötték a konferenciát

„Múltunk tisztelete, jelenünk méltósága.” Ehhez a jelmondatához hű marad a Demecser Öröksége Egyesület, bármilyen programot is szervezzen. Így volt ez az elmúlt szombaton megrendezett II. Demecseri Helytörténeti Konferencián is, amelyen számos érdekes előadást hallhatott a közönség. (A nagyszabású konferenciának csupán a főbb gondolatait idézzük fel.) 

Eredmények és tervek 

Az egyesület elnöke, Vitális Zsombor köszöntötte a vendégeket, majd szólt az eredményekről is. A sikerek között megemlítette, hogy találtak a demecseri zsinagógáról egy eredeti fotót, amit még a híres doni fotós, Reményi József készített. 

Elmondta köszöntő gondolatait Varga Lóránd, a Demecseri Római Katolikus Egyházközség plébániai kormányzója is. Idézte a Szentatya szavait, amiket Ferenc pápa az elvándorlók és a menekültek 109. világnapjára mondott a „szabadon elmenni, szabadon maradni” kérdéskörrel kapcsolatban. 
– Azt gondolom, a mai konferencián történő visszaemlékezésünk is azt a célt szolgálja, hogy a múltból erőt merítve a jelenben erősek maradjunk, hogy a jövőt ezáltal építsük – fogalmazott a plébániai kormányzó. 

Üzenet a távolból 

Ezt követően lejátszották azt a videóüzenetet, amit a Svédországban élő, 97 esztendős dr. Pazonyi Elek Tibor nyugalmazott egyetemi docens küldött el az internet révén a konferencia résztvevőinek. 
– Idős koromra tekintettel nem tudok ott lenni szeretett szülőfalumban, hogy személyesen köszöntsem önöket, ám az internet segítségével a távolságot át tudjuk hidalni. Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a Pazonyi Elek család utolsó, Demecserben született élő tagjaként köszöntőt mondhatok ezen a nívós és értékes rendezvényen. Mint a város legújabb, ám nem a legfiatalabb díszpolgára ezúttal is hálámat és örömömet fejezem ki, hogy a Demecser Öröksége Egyesület Vitális Zsombor elnök patronálásával célul tűzte ki a település múltjának minél szélesebb körű feltárását. Úgy gondolom, hogy ez minden tiszteletet megérdemel. Igaz, hogy 1956-ban a történelem viharai Svédországba sodortak, azonban hazámat és szülőfalumat sohasem tudtam és nem is akartam elfelejteni, és mindig örömmel és büszkeséggel tölt el, ha Demecserről hallok... Engedjék meg, hogy Tamási Áront idézzem, miszerint, aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója. Áttekintve a konferencia meghívóját, biztos vagyok benne, hogy sok új érdekes információt hallanak az érdeklődők. Végezetül mit is kívánhatnék? Kívánom, hogy a helytörténeti konferencia hagyománnyá váljon, s a Demecser Öröksége Egyesület még számtalan rendezvényt tudjon megvalósítani. Kívánok minden kedves résztvevőnek jó tanácskozást, szeretett szülőfalum, Demecser minden lakójának pedig nagyon jó egészséget és hosszú életet – tette hozzá dr. Pazonyi Elek Tibor. 

Nincs irat, nincs lelet 

Első előadóként dr. Kiss Kálmán, a Nyíregyházi Egyetem főiskolai tanára a földrajzi nevek tükrében mutatta be Demecser múltját. 
– A földrajzi nevek azért fontosak, mert visszautazva az időben elfogynak az iratok, a történész már nem tud mit mondani, s nincsenek már olyan tárgyak, régészeti leletek, amelyekből lehetne következtetni a régmúlt időkre. Tudjuk jól, hogy Demecsert a középkorban sok-sok víz ölelte körbe. Kérdezhetnék, ha mindent víz borított, hogy lehetnek földrajzi nevek. Volt például rengeteg zug, ér, sziget. Ha valami kiemelkedett a vízből 2-3 méterre, annak már nevet adtak az emberek tájékozódási pontként. Demecser környéke mindig lakott volt, az őskor óta. Éltek itt avarok, majd jöttek a magyarok azon népekkel együtt, amiket befogadtunk. Kik adhatták a Rétköz, illetve Demecser helyneveit? Csak a magyarok, vagy a már itt talált népek? Esetleg a magyarokhoz csatlakozott népek? Az avarok is átadhatták a helyneveket a magyaroknak, így a Bors, Borzsova szavakat is. A magyarok a kabarokkal, illetve a kékek és székelyek népcsoportjaival jöttek. Rájuk emlékeztetnek a Kék, Kékcse, Székely településnevek. A Berkesz név is a székelyekhez köthető szerintem, az avarok Borsnak nevezték, ami erősséget jelent, a berkesz is erősséget, erődítést jelent, csak pár száz év különbséggel használták. Ezek a nevek arra utalnak, hogy volt egy belső védelmi vonal, ami több földvárat jelentett egymás közelében. Erre utal a „kemény Demecser” kifejezés is – elemezte a szavakat a szakember. 
Dr. Láczay Magdolna professor emerita (Debreceni Egyetem) Demecser kisnemesi társadalmát ismertette. Mint elmondta, a Rétköz földrajzi-természeti adottságai miatt alakult ki a kisnemesi réteg, azon a vidéken nem beszélhetünk nagybirtokosokról. 

A megmaradás záloga 

Rendhagyó módon a szünetet követően méltatta a tanácskozás fontosságát és az értékmegőrzés jelentőségét Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke, a vármegyei értéktárbizottság elnöke, ugyanis elfoglaltsága miatt csak a fórum második részén tudott részt venni. 
– Szeretnék gratulálni a szervezőknek, mert úgy gondolom, hogy a helytörténeti konferenciák mindig komoly erővel rendelkeznek, hiszen a múlt feltérképezése nélkül nemigen tudnánk biztos lábakon állni a jelenben, s a jövőben még nehezebb lenne megkapaszkodnunk. Köszönöm azt az értékőrzést, azt a hagyományőrzést, azt a múltfeltáró küldetést, ami a megmaradás záloga is, ezért komoly jelentősége van ennek a rendezvénynek – jelentette ki a közgyűlés alelnöke. A konferencia második részében a Demecseri Római Katolikus Egyházközség történetéből Lucza János helytörténész ismertetett néhány érdekességet, és szólt Demecser kiemelkedő római katolikus papjairól is. Kiemelte Deér Gyula munkásságát, aki a papi szolgálat mellett írással is foglalkozott. A konferencia résztvevői a rendezvényen hallhatták Deér Gyula Ima című versét Zsohár Zsófia előadásában, Vitális Zsombor egyesületi elnök pedig egy eredeti Deér-kötetet ajándékozott a helyi római katolikus egyházi könyvtárnak. 
Nagy Enikő történelemtanár előadásában felidézte a katolikus óvoda és elemi népiskola megalakításának körülményeit, valamint szólt az intézményekben dolgozó óvónőről és a tanítókról, az iskolák felszereltségéről, a tanulók létszámának alakulásáról is. 

Lelki többletet ad 

A konferencia végén felszólalt dr. Szabó György, a Nyíregyházi Egyetem rektora is. 
– Az egyesület munkája nagyon fontos munka. Azt hittem, sokat tudok a településről, de nem így van. Megdöbbentően sokat tanultam az előadásokból. Olyan tényeket hallhattunk, olyan dokumentumokat láthattunk, amelyek ma is a hasznunkra lehetnek – értékelt a rektor. 
A tanácskozást Garas Norbert, a vármegyei levéltár segédlevéltárosa összegezte: 
– Levéltárosként örömmel láttam, hogy milyen sok levéltári anyagot sikerült felhasználni a kutatómunka során. A helytörténeti kutatások eredményei nemcsak a tudásunkat bővítik, hanem láthatatlan kapcsolatot is jelentenek, lelki többletet adnak az ott élőknek.