Nyíregyházáról Thaiföldre: egy filozófia hallgató utazásai

Nem sokan vannak, akik igazán szeretnek a nagy spekulatív, megválaszolhatatlan kérdésekkel foglalkozni, töprengeni rajtuk, de a nyíregyházi Tóth Róbert pont ilyen, ráadásul ezt a világ több részén is megtehette. Élt az Amerikai Egyesült Államokban, ösztöndíjjal tanult Belfastba, majd Skócia után egy hosszabb angliai tartózkodás és munka követte, jelenleg pár hónapja Thaiföldön tanít. Többnyire az angol nyelvű országokat célozta meg. Mivel mindig is utazni akart, világot látni, az egyetem elvégzése után, az első adandó alkalommal csatlakozott egy angliai munkaközvetítő céghez és pár hét alatt kint is találta magát. – Már több próbálkozásom is volt a felsőoktatással, mire véletlenül a Miskolci Egyetem geográfia szakán beültem, azaz inkább be kellett ülni, mert értelmiségi modul volt, egy filozófia előadásra. Egyből bele szerettem az intellektuális kihívásokba, meg a titokzatosság aurájába is, ami körül lengte. Mindig egy könyvmoly és érdeklődő diák voltam: irodalom, vallás, tudomány, társadalomtudományok, kultúra, nyelvek. Visszagondolva, a filozófia egyértelmű választás volt – mondta el Róbert, hogy hogyan is került filozófia szakra.

Alap intelligencia

A debreceni filozófia tanszéket akkor Vajda Mihály és körének kísérleti jellegű, filozófia mint praxis, és az oktatás műhely jellegű megközelítése uralta. Kevesebb elmélet, több kerekasztal beszélgetés, szeminárium jellemezte az oktatást. A cél egy közvetlenebb, kevésbé akadémikus tanítási modell kialakítása volt, közvetlenebb és intimebb szemináriumokkal, kevésbé feszélyező akadémiai légkörrel. – Ott lehetőségem nyílt a magyarországi filozófiatudomány és irodalom elmelét legnevesebb akadémikusaitól tanulni, és akár közvetlenül együtt is dolgozni. Találkozhattam Heller Ágnessel, Angyalosi Gergellyel, Hévizi Ottóval, és természetesen Vajda Mihállyal, csak hogy egy pár nevesebb képviselőjét említsem a magyar kulturális életnek – részletezte Róbert, és hozzátette: mindig is világot akart látni, és rendkívül vonzotta a Brit-szigetek és az angolszász kultúra, ezért ment dolgozni egyetem után ebbe a térségbe.

Angliai légkör

– Faltam a Viktoriánus regényeket, sorozatokat, a véremben volt a Monty Python és az angol humor, vágytam a skót felföld csodálatos tájára, érdekelt a történelme, az ír népzene és tánc, a fantasztikus irodalom goblinjai, elfei (koboldok, manók) és törpéi, a gentleman kultúra és az angol nyelv kihívásai természetesen – részletezte Róbert, és felsorolta az ottani tapasztalatait: az Egyesült Királyságban nagy regionális különbségek vannak, tájakként változhat a vendégszeretet mértéke. Az angolok vidéken tényleg zárkózottabbak, és bizonyos értelemben barátságtalanabbak a külföldiekkel szemben. Általánosságban szólva, nem is keresik a kapcsolatot külföldiekkel, ennek sokszor nyelvi okai is vannak. De Anglia igen nagy mértékben még mai is osztályokban gondolkozik, tradicionálisan osztálytársadalom még mindig, és ez a mai napig is rányomja a bélyegét a mindennapi emberi kapcsolatokra. A napi interakciókban többnyire udvariasak, konfliktus kerülők, de egyben távolságtartóak és sokszor passzív-agresszívak. Az észak angolok, a skótok sokkal barátságosabbak, nyíltabbak, és nyersebben őszintébbek. Kevésbé kertelnek, sokkal közelebb állnak a kelet-európai mentalitáshoz.

– Összességében jó nyelvtudással, kemény munkával és jó humorérzékkel hamar el lehet érni a tiszteletüket, de ez nagy munkát igényel. Ritkán van igazi integráció a különböző kultúrák között, párhuzamosan élnek egymás mellett, keveset érintkezve egymással: indiai az indiaival, török a törökkel, lengyel a lengyellel ismerkedik, barátkozik, házasodik. Vannak persze kivételek, de többnyire nyelvi és kulturális korlátok megakadályozzák, hogy az emberek személyes kapcsolatokat építsenek a más nemzetbeliekkel – mesélte az ottani életet.

Thai táj

Thaiföldre véletlenül került, igazi célja az volt, hogy angol nyelvet oktathasson Kínában, de a Koronavírus-járvány miatt pár éve még nehézkes volt a kijutás.

– Így maradt Kambodzsa, Vietnám vagy Thaiföld. Végül itt találtam egy szimpatikus internship programot, és itt vagyok már lassan 5-6 hónapja. Hosszabb távon Kínában képzelem el az angol tanítást, de mindenképpen ki akartam próbálni Thaiföldet is. Mivel óriási népszerűsége van, kíváncsi voltam bizonyos mértékig, mennyi belőle a hype, a túlzás. A megélhetés az itteni tanári fizetésből egy embernek kényelmes, ebben benne van az is hogy bár nemzetközileg nem számít túl magasnak, így is duplája egy átlagos thai munkás bérének – részletezte az angolnyelv- tanár, és megjegyezte: a thaiok nagyon kedvesek, tényleg sokat mosolyognak, de nem szabad minden mosoly mögött boldogságot és barátságosságot felfedezni. Ők mindig mosolyognak, akkor is, ha kényelmetlenül érzik magukat vagy idegesek valakire.

Orchidea farmok és vízesés

– Az élet természetesen ázsiai standarddal kicsit lassan halad, de ennyi éttermet, kifőzdét, utcai ételárust még nem láttam, talán ezért is van, hogy sok thai albérletben nincs is konyha. Ráadásul olyan olcsó ezeken a helyeken az étel, hogy nem éri meg főzéssel pepecselni. Érdekes módon az ritkán jut a thaiok eszébe, hogy a kifőzdék étlapját angolra fordítsák, ami meglepő, annak tudatában, hogy mennyi külföldi látogat ide, és körülbelül 5 percbe kerülne google-fordítóval.

Róbert Thaiföldön vidéken él, egy csendes turisztikailag népszerű Laoszhoz közeli kisvárosban, mindössze 80 km-re a határtól. – Népszerű alatt azt értem, hogy többnyire thaiok látogatják, felkapott kiránduló helynek számít. Csendes és békés település ez, helyi falusi turizmusként jellemezném, természetvédelmi területtel a közelben, orchidea farmokkal, vízeséssel. Sajnos a thaiok angol tudása hírhedten rossz, ami vidéken halmozottan hátrány tud lenni, és sajnos a tömegközlekedés a nagy városokon kívül igen gyatra, mindenképpen robogóra van szüksége mindenkinek, aki hosszabb távon itt akar élni. Vonatok, helyi buszok vidéken nincsenek, csak songthaew-nek nevezett helyi furgon-taxi hibridek, amik helyi lakosokat szállítanak a környékbeli települések között, meghatározott útvonalon, többnyire adott idősávban, naponta pár alkalommal. Ez számít itt helyi buszjáratnak, olcsó helyi megoldások. Vonatok erre nincsenek, bár a thai kormánynak van vasút korszerűsítési programja, de egy darabig itt nem lesz kisvasút. A légi közlekedés viszont jó, nagyvárosokból el lehet jutni Bangkokba egy óra alatt bárhonnan, viszonylag olcsón, a távolsági buszjáratok is igen kényelmesek és olcsók, ha van az embernek kedve 10-12 órát egy helyben ülni – részletezte az helyi viszonyokat Róbert, és megjegyezte: amennyiben az ember betartja a helyi normákat, az ilyen helyeken semmiképp nem okozhat nagy gondot a beilleszkedés. Külföldiek földtulajdont nem birtokolhatnak ott, de amennyiben minden vízum szabálynak megfelelnek, igen békésen és kényelmesen élhetnek. Hosszú távon azonban ildomos megtanulni a nyelvet legalább kommunikációs szinten, hiszen ahogy Róbert említette thaioknak nagyon gyenge az angoltudásuk.

– Ez igaz sajnos sokszor a thai nyelvtanárokra is, nagyon gyakran ők is igen gyengén vagy sehogy sem beszélnek angolul – jegyezte meg Róbert, és azt javasolja, hogy aki a mozgalmas, intellektuális, pezsgő európai életet szereti, ne menjenek Dél- vagy Délkelet-Ázsiába, Bangkokon kívül nem sok értelmiségi szórakozási lehetőség van, az európai kultúráról szinte semmit nem tudnak, és nem is nagyon érdekli őket, igen korlátozott tudásuk van a világról Thaiföldön kívül. Esztétikailag, érzékileg, élményileg teljesen más világ természetesen, vagy megszokja az ember és megszereti, vagy feltöltődik vele és tovább áll.

Tóth Róbert kalandozásai azonban nem érnek véget, amint kitölti a tanítási idejét, ami körülbelül még egy év, mindenképpen Shanghai felé veszi az irányt, elsősorban ott szeretne tanítani, és mindenképpen megtanulni a mandarin kínait, ha lesz rá elég ereje és kitartása. Pár évig még mindenképpen szívesen dolgozna Ázsiában, azt hogy milyen országokban lesz lehetősége, az majd menet közben kialakul.