Mobilozás az iskolákban: elég lett belőle?

A mobiltelefon használatát egyre több oktatási intézmény korlátozza, felismerték azt, hogy a kontroll nélküli mobilozás káros hatással van a gyerekekre. Európa több országában már jogszabály tiltja az iskolai készülékhasználatot: Franciaországban és Hollandiában korlátozzák, a legtöbb esetben tiltják a telefon tantermi használatát, Angliában a tervek szerint a tanórákra és a szünetekre egyaránt vonatkozna a tilalom, most pedig Szlovákiában elégelték meg az iskolai kütyüzést, ezért teljesen betiltják a készülékek használatát az általános iskolákban. A drasztikus lépést a szlovák oktatásügyi miniszter jelentette be a múlt héten csütörtökön. 

Felmérést végeztek 

Hazánkban viszont egyelőre nem tervez radikális lépést az oktatásirányítás, az iskolák házirendjén múlik, lehet-e mobilozni az intézményben. Ahogy beszámoltunk róla, a Belügyminisztérium tavaly év végén, már ötödik alkalommal online kérdőíven kérte ki a szülők, a pedagógusok és az iskolaigazgatók véleményét többek között a mobiltelefon használatáról is. Ennek az eredményéről számolt be a Magyar Nemzet: a tanárok 52 százaléka és az igazgatók 59 százaléka szerint az iskolai telefonhasználatot egyáltalán nem kellene engedélyezni, mert eltereli a tanulók figyelmét a nevelés során, 45 százalékuk pedig úgy vélekedett, hogy a telefont legfeljebb az óraközi szünetekben vagy oktatási célra lehessen használni. Csupán a tanárok három százaléka támogatja a korlátozás nélküli iskolai telefonhasználatot.

Generációváltás történt 

Dr. Baracsi Katalin internetjogász podcastbeszélgetésben fejtette ki, milyen hatással lehet a fiatalokra a féktelen mobilozás. 
– Amíg korábban a 13 pluszos korosztályt tartották a legfőbb eszközhasználónak és az interneten lógó nemzedéknek, addig most a 9-10 évesek tudnak minden olyan dolgot, amit korábban a 13 év felettiek tudtak. Ennek nem csak a pandémia az oka, én már előtte is láttam olyan jeleket, ami ezt a generációváltást magával hozta. Nagyon sok közösségi oldalt használnak a fiatalok, tartalomfogyasztók, tartalom-előállítók, osztálycsoportok vannak, sőt akár kibeszélőcsoportok is megjelennek. Ez egy olyan kockázati faktor, amiről érdemes beszélni és körbejárni a dolgot: vajon hogyan kommunikálunk az online térben, kinek küldhetek képet, kinek nem? Ez szerintem most egy kardinális probléma, merthogy egyre kisebbekhez hívnak azzal, hogy kibeszélőcsoportokat hoztak létre, ahol csúnya dolgokat mondanak diáktársukról. A tartalomfogyasztás kapcsán pedig a horror- és a félelemkeltő tartalmak mellett az internetes kihívások jelenthetnek gondot, mert interneten bármit meg lehet csinálni – részletezte dr. Baracsi Katalin, és kifejtette: sokan szeretnének sikeresek lenni sok lájkkal, sok követővel, és akár bevállalnak olyan dolgokat is, melyek akár a fizikai biztonságukat is veszélyeztethetik. 

Felelősség

– Itt ismét fontos felelőssége van a szülőnek és a pedagógusnak, beszélniük kell arról, hogy nem szabad mindent elhinni az interneten. És már a kiskamaszoknál is egyre inkább bekúsznak az online bántalmazási formák, vagy képekkel is visszaélnek mém formájában. Fontos arról beszélni, hogy az internet nem lehet eszköze annak, hogy a másik embert megalázzam, kínos, kellemetlen, nevetséges helyzetbe hozzam. Ha a szülők oldaláról nézem ezt a kockázati faktort, akkor az igazi rémálom, ha a gyerek játékfüggő lesz, és beszippantja ez a virtuális világ. Ezért is fontos a közös szabályok felállítása, és az, hogy ismerjük, kivel, mivel játszik a gyerek. . A megnövekedett játékidő jelentheti azt is, hogy valami más szokatlan dolog történik a gyerekkel, akár az is, hogy egy kibeszélő csoportra rájött, hogy ott róla beszélnek, vagy más formában bántják – részletezte az internetjogász, és azt ajánlja a szülőknek, hogy ha bármilyen gyanú felmerül, mindenképpen vegyék igénybe szakember segítségét, keressenek pszichológust vagy addiktológust, aki néhány teszt segítségével, beszélgetéssel feltárja a problémát, és fel tud állítani egy olyan diagnózist, ami segíthet a szülőnek kikerülni ebből a kockázatos helyzetből és megoldást találni.

Egyértelmű szabályok 

Az oktatási intézményekben már majdnem minden gyermek kezében ott lóg a mobiltelefon, valahol engedik azt, hogy a gyerek a szünetben telefonozzon, valahol nem. Az egyik nyíregyházi iskolában nyitottak voltak, engedték a telefont, viszont amikor azt látták, hogy a gyerekek többet foglalkoznak vele, mint hogy a szünetben egymással beszélgessenek, akkor hoztak bizonyos szabályokat: reggel egy dobozba berakják a mobilt, nap közben csak akkor lehet elővenni, ha valami komoly probléma merül fel, s órák után vehetik elő újra. 
– A gyermekeink az iskolában töltik a napjuk nagy részét, az ott kapott ingerek és a kortársak hatása maximálisan meghatározhatja az életüket. Nagyon örültem, amikor néhány évvel ezelőtt már az általános iskola harmadik osztályától kezdve bevezették a digitális kultúra nevű tantárgyat, aminek révén a gyerekek az alapoktól kezdve az életkoruknak megfelelően tanulhatnak erről a világról – folytatta a szakértő, és kifejtette: a tanulás keretében fejleszthető a kritikus gondolkodásmód, megtanítják, hogyan lehet megállapítani egy tartalomról, hogy valódi-e, vagy sem, hogyan kell prezentációt vagy videót készíteni, tehát a kreativitást is erőteljesen megtámogatják. 

Képben kell lennie 

– Azt javaslom a pedagógusoknak, hogy vonják be tantárgytól függetlenül az oktatásba a digitális világot, beszéljenek róla és kínáljanak alternatívákat, közösségi élményeket, de meg kell hozni a szabályokat is úgy, hogy a gyerekek ezt ne büntetésként éljék meg – fejtette ki a szakember, és megjegyezte: a legfontosabb momentuma az iskolai digitális nevelésnek az, hogy a szülő, pedagógus és diák hármas együtt gondolkodjon, felhívják a veszélyekre a figyelmet, és egyértelmű kereteket és szabályokat is felállítsanak. Mindenhol kellene lennie egy olyan felnőttnek, akihez odamehetnek a gyerekek segítséget kérni, ha valamilyen probléma merül fel a digitális világgal – tette hozzá.