A fő helyen a többi trófea között

 Tavaly volt huszonöt éve annak, hogy aktív tagja a vásárosnaményi székhelyű Beregi Tisza Vadásztársaságnak a Tiszaszalkán élő Tóth István. A civil szervezet közösségi életében is tevékenyen részt vesz, a felügyelőbizottság tagja. A tavalyi jubileumnak és az elvégzett 2,5 évtizedes munkának köszönhetően jutalomként azt kapta a társaságtól, hogy terítékre hozhat egy gímszarvasbikát. 

Keresték a megfelelő szarvast 
– Nagyon sokszor kimentem cserkelni a vadászterületünkre a hivatásos vadászunkkal, Kokas Péterrel, s talán a tizenegyedik alkalommal sikerült végül elejtenem a szarvasbikát – elevenítette fel kérésünkre a vadászat napját Tóth István. – Mentünk hajnalban, elindultunk sötétedés előtt is, kerestük a megfelelő szarvast a Ricse elnevezésű területen. Ez Gergelyiugornya határában található, fiatal tölgyerdő-telepítésről van szó. A vadászat napján, 2023. szeptember 21-én 15 óra után indultunk el cserkelni, több bikát is hallottunk bőgni. Megbeszéltük, hogy egy erőteljesebb hangú bika felé kezdjük meg a cserkelést, s igyekszünk majd minél jobban megközelíteni. 
– Négyszáz-ötszáz métert mehettünk, amikor egy bika kivágott elénk a nyiladékba. Volt ott egy kanális, annak a túloldalán is bőgött egy bika, valószínűleg oda indult annak reményében, hogy ott tarvadak is lesznek. Még tökéletes lővilág volt, Péter megnézte a távolságot műszerrel, úgy 183 méterre lehetett a bika tőlünk. A vad olyan helyen állt, ha öt métert arrébb megy, már takarásba kerül, ezért kísérőm utánzott egy bőgő hangot, hogy felénk figyeljen, én meg lőbot segítségével leadtam a lövést – mesélte a vadászat részleteit Tóth István. 
– A lövés után a szarvas még átment a vizesárkon, de onnan 4-5 méterre összerogyott. Szerencsémre utánkeresésre nem volt szükség, hamar rátaláltunk. Az értékeléskor bronz minősítést kapott a trófea, a korát kilencévesre saccolták a szakemberek – tette hozzá Tóth István. 
Laikusként úgy tűnik, hogy ez egy csodálatos trófea, ami biztosan arany minősítést kapott az értékeléskor – jegyeztem meg Tóth Istvánnak. 
– Valóban csodálatos trófea a számomra is, de vannak különböző számítási tételek, s azok alapján csak bronzérmes lett. Figyelik többek között a rózsa körméretét, az ágak számát, hosszát – magyarázta a sportvadász. – Az egyik legszebb trófeám a gyűjteményemben, s az egyik legkedvesebb is, mert a vadásztársaság tagjai szavazták meg a számomra. Szerencsés vagyok, hogy Diána egy ilyen bikával ajándékozott meg. A vadászszobámban a fő helyre került a többi trófea között. 

A lesre is felviszi a tacskót 
Tóth István közismert arról, hogy rabja a szálkás szőrű tacskónak. Ezért rákérdeztem arra is, hogy vajon erre a vadászatra vitt-e magával kutyát. 
– Tacskó mindig van velem, mindig elkísér a vadászataimra nagyvadak esetén, így akkor is volt velem kutya, hiszen bármikor szükség lehet utánkeresésre. Az ebnek is éppen olyan nagy élmény a kiruccanás, mint a vadásznak. Kitűnően fegyelmezhetőek ezek a kutyák, éppen ezért a lesvadászatok alkalmával is magammal viszem. Hihetetlen nyugalommal és fegyelmezetten ül mellettem, amint megérzi szaglásával a vadat, már finoman jelez is nekem. A kutya csak akkor szokott ugatni, ha csapán megy, vagyis ha utánkeresésről van szó. Mindezek miatt nem is érti, hogy amikor apróvad vadászatára megyek, miért nem viszem magammal.