Örökségvédelem faragott fába rejtve

A Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesület tagságát erősítő és ezáltal a szervezetet is képviselő fafaragók az összefogás újabb szép példáját valósították meg a megyehatáron túli vándorkiállításukkal, a jászokkal és a cserhátaljai fafaragókkal együtt hozva létre páratlan tárlatukat. Május 6-án kerekedtek fel a legféltettebb kincseikkel a szomszédos „vármegyébe”, közel egy hónapon át gyönyörködtetve a bodrogkeresztúri, majd nagyjából ugyanennyi ideig megörvendeztetve a tarcali, végezetül pedig a tokaji közönséget.

Odafigyelve egymásra

– Nem voltunk ismeretlenek egymás számára az említett alkotótársakkal, hiszen több évtizedes barátság fűz össze bennünket. Mindez annak is köszönhető, hogy rendszeresen találkozhattunk a sárospataki, majd később a vásárosnaményi táborokban, ahol a szemünk sarkából munka közben is láttuk, illetve hallottuk a másikat. A későbbiekben már olyankor is igyekeztünk odafigyelni a társak munkájára – akár több száz kilométeres távolságokat áthidalva –, amikor éppen nem dolgoztunk együtt. Rendszeressé vált a szakmai tapasztalatok átadása, átvétele, amiből mindenki csak profitálhatott – mondta el lapunknak Jóni János, a Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesület alelnöke. Mint kiderült, az összefogás ettől még szélesebb értelemben is megvalósult, ugyanis a másik sikerének is képesek voltak őszintén örülni, és amikor az élet úgy hozta, segítettek átlendülni a mindennapok nehézségein.

A helyiek nagy tisztelettel fogadták a kiállító fafaragókat, Baráth Sándor Kristófot, Esze Gézát, Balogh Gézát, Vitéz Pocsai Vinczét, Juhász Andrást, Szilágyi Dezsőt, Tar Bélát, Kardos Csabát és a már idézett Jóni Jánost, akik mindenhol tágas kiállítótermekben mutathatták be munkáikat, szám szerint több mint kettőszázat.

– Tartoztunk ezzel ennek a vidéknek, nagy adósságunkat törlesztve, ugyanis ha a ’70-es években nem jön létre Sárospatakon alkotótábor, akkor valószínűleg mi sem ismerhettük volna meg egymást. Azt akartuk, hogy ezek az értékek ismét a figyelem középpontjába kerüljenek, s tettük ezt azért is, mert ilyen nagyszabású vándorkiállítás errefelé 20-30 éve nem volt. Reméljük, hogy még az alkotókedvet is sikerült néhány gyermekben vagy éppen az apukájukban felkeltenünk. A régi barátságok mellé számtalan új is köttetett, ami nem csupán a magunk, de szűkebb hazánk épülésére is szolgál – folytatta Jóni János. A felsorolt bemutatkozók közül külön is kiemelte a jászfényszarui ­Szilágyi Dezső csont- és fafaragót, népi iparművészt, a Vácról érkezett Juhász András Király Zsiga-díjas népi iparművészt, valamint megyénk büszkeségét, Baráth Sándor Kristóf faszobrászt, népi iparművészt, velük mindenki számára különös megtiszteltetést jelentett a részvétel egy közös tárlaton. A munkáikat látva újra és újra megerősítést nyert, hogy tanulni csak a legjobbaktól érdemes. Baráth Sándor ráadásul azzal is magasra tette a mércét a népi faszobrászat és a vájt edények területén, hogy az idős Kapoli Antal emlékére rendezett, 3 évente jelentkező Országos Fafaragó Pályázat kiállításán harmadízben is egyedüliként képviselhette a megyét.

Természetesen ez a vándorkiállítás sem jöhetett volna létre patronálók nélkül. Az alkotócsoport támogatói között ott találjuk Filep Sándort és Lakatos Józsefet, Vásárosnamény, illetve Tiszaadony polgármesterét, a fogadó települések polgármestereit, Seszták Oszkárt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökét, illetve alelnökét, Baracsi Endrét, Kiss B. Zoltán vállalkozót, valamint dr. Puskásné Oláh Juliannát, az „Aranykapu” Népművészeti Egyesület elnökét.

Megjelent az utánpótlás

A kiállítási anyag augusztus elején teljes egészében hazaérkezett, s ezekben a napokban megtekinthető Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Mára akkora hírnévre tett szert, hogy a későbbiekben sem pihen, hiszen máris meghívták a megye több településére. – És van még egy fontos hozadéka az értékmentő munkának – tette hozzá zárásképpen Jóni János. – Már megjelent az utánpótlás több szakágban is. Fontosnak tartom kiemelni Puskás Réka nevét, a 18 éves leány a fazekasmesterség mellett kötelezte el magát, hozzám pedig bejelentkezett egy 6. osztályos diák, Sajó Gergő. Ez a mátészalkai legényke fél év alatt olyan ügyesen megtanult faragni, hogy már most be kellett mutatni a közönségnek.

MJ