Senki sem siratja az óévet

– Az esti programban biztos szerepel társasjáték a sok beszélgetés és viccelődés mellett. A környékbeli kutyákkal együtt annak nagyon örülünk, hogy nem lesz olyan zajos a szilveszter, mint a korábbi években volt. Nem vagyok a szilveszteri mulatság ellensége, egykoron én is lelkesen fújtam a papírtrombitát kint a szabadban, bár amikor már a gyermekek fújták bent a lakásban, az zavart. Olyankor abban bíztam, minél hamarabb megunják vagy elromlik-átázik a síp.

– Nem szoktam értékelni az éveket, de az biztos, hogy 2020 nem fog a kedvenceim közé tartozni. Pedig volt számtalan terv és elképzelés arról, hogy megfeleljünk a Nemzeti Együttesünk elé állított kihívásoknak, s hogy megfelelően képviselhessük itthon és külföldön a magyar kultúrát. Nagyszabású terveink voltak, de a járvány közbeszólt. Maradt számunkra is a virtuális világ, ami azonban nem olyan, mint amikor személyesen találkozunk kedves közönségünkkel. Reménnyel tölt el, hogy megkezdődtek a védőoltások, s bízom abban, hogy az élet minden területén hatékony és tartalmas lesz az újjáépítő munka. A zenebarátoknak pedig azt üzenem, hogy nincsen új év Cantemus nélkül, s addig is vigyázzunk egymásra – tette hozzá befejezésül Szabó Dénes.

Szomorkás ünnepek

Oláh Józsefnek, a Paszabhoz ezer szállal kötődő Parno Graszt zenekar énekes-tamburásának az év vége mindig egyet jelentett a családi körben eltöltött napokkal és a közös koncertekkel, az idén azonban ez máshogy alakul.

– Ez egy nagyon nehéz év volt, a fellépések és a személyes találkozások hiánya rányomta a bélyegét az ünnepekre is. Egyetlen, de annál nagyobb örömünk, hogy november 20-án megszületett a kisfiunk, az ő érkezése mentette meg ezt az aggodalommal terhelt időszakot. A karácsonyt szűk családi körben töltöttük Budapesten, de szent­este előtt meglátogattam a lányomat Nyíregyházán és a fiaimat, unokámat, menyemet Paszabon. Az év utolsó napját máskor hatalmas társasággal búcsúztatjuk – a koncertjeinket is mindig úgy időzítjük, hogy éjfélre biztosan hazaérjünk. A kicsi miatt amúgy sem biztos, hogy bevállaltuk volna a nagy bulit, de mivel nincs választásunk, úgy döntöttünk, a balatoni nyaralónkban, hármasban lépünk át az új esztendőbe – árulta el Oláh József. A Parno Graszt frontembere úgy tervezi, hogy családja és egy üveg pezsgő társaságában megvárja, míg elüti az óra az éjfélt, és eltűnik végre ez a szörnyű év, amit még az unokáink is emlegetni fognak.

Mint egy nagy olasz család

– Az év vége nálam mindig a lenyugvásról és a számvetésről szól. Ebben az időszakban a szokottnál is többet figyelek a lélek és a test egyensúlyára – árulta el érdeklődésünkre a horror- és misztikus-thriller regények koronázatlan királya, a nyírségi író, Győrffy-Kiss József, vagy ahogy rajongói ismerik, John Cure.

– Számomra az év utolsó napja semmiben nem különbözik a többitől. A tervek szerint jövőre két új regényem is megjelenik, így a reggeli órákat írással töltöm, napközben pedig nem maradhat el a sport és az olvasás. A szilvesztereste mindig családi körben telik, ami önmagában is nagyszerű élmény. Olyanok vagyunk, mint egy nagy, temperamentumos olasz família: imádunk enni, mindenkinek jó a humora, és gyakran egyszerre mondjuk a magunkét. Általában előkerül néhány társasjáték is. Két dolog miatt mégis rendhagyó lesz az idei szilveszter: egyrészt azért, mert úgy találkozik a család, hogy előtte önkéntes karanténba vonultunk, másrészt végre nem fog boldog-boldogtalan tűzijátékot durrogtatni. Állatvédőként és állatmentőként nekem fontos a kedvenceink nyugalma.

CSA, MML